Szétesett. A fasisztoid-vasgárdista-dákmisztikus, Putyinhoz dörgölőző, fojtottan Európa-ellenes, a könnyebbség kedvéért szélsőjobbosnak nevezett oldal Călin Georgescu körvonalazhatatlan táborának morzsáit csipegeti. George Simion (AUR – Románok Egyesüléséért Szövetség, amelyből éppen kivált az alelnök és csapata) és Victor Ponta (független, volt „szociáldemokrata”, volt miniszterelnök, de igazából „volt már minden”) ígérkeznek a legerősebbeknek ezen az oldalon.
Ismét magasra csaptak az indulatok a magyar uniós források körül. Pedig elmozdulás nem történt – a frontok rég befagytak. A csapok nem zárultak be teljesen, de a kohéziós és újjáépítési források többsége továbbra is zár alatt van. Az országot érő, helyrehozhatatlan kár pedig eurómilliárdokban mérhető.
Nincs ma kínosabb annál a szövegnél, amit Semjén Zsolt terjesztett be a készpénzhasználat terjesztéséről szóló törvényhez. De kinek lesz ez jó?
Ha nem lenne világos egyből, kiket kellene gyűlölni. Publicisztika.
Akinek van egy csöppnyi szövegértelmezési képessége, és kellően elfogulatlanul szemléli az eseményeket, annak számára nem kérdéses, hogy kinek a felszólalása a vállalhatatlan és akár hazaárulásként is értelmezhető.
Szerzőnk, Uitz Renáta jogász még a 15. módosítás elfogadása előtt vette sorra, milyen új társadalmi szerződést akar ezzel a Fidesz.
A 2004-es uniós csatlakozásunk előtt vajon a nyugat- és észak-európai kormányoknak megfordult-e a fejében, hogy úgy számolják az EU-bővítés „költségeit”, hogy az mennyibe kerül az egyes állampolgáraiknak? És feltették-e ezt a kérdést a honfitársaiknak ijesztgetésképpen?
