Ha rögtön az államfőválasztás után a (leginkább emtékás) vért inni akaró szocialisták hangja hallatszott a legjobban, néhány nap múltán mintha a józanabb észjárásúak kerekedtek volna fölül. Szó sincs már az SZDSZ látványos megbüntetéséről; és nyilván nemcsak azért, mert az "adják vissza a négy Audi kulcsát!" (értsd: ki a liberálisokkal a kormányból!) hirtelen fölhorgadása után a szocialisták számolni kezdtek, majd rájöttek, hogy náluk meg tizenhárom slusszkulcs van, és ha az a négy nem ott van, akkor ez a háromszor négy plusz egy sem marad sokáig itt. Hanem azért is, mert egyszerűen muszáj volt a hónapokig tartó kábulatból fölébredni, bambán maguk elé nézni és föltenni azokat a kérdéseket, amiket eddig valahogy elfelejtettek. Azaz: miben is bízott a Szili Katalinért kardoskodók hada (és maga a házelnök), ha a szabaddemokraták hónapokkal ezelőtti döntése után világossá lett, hogy nem garantálható a parlamenti többség? Tényleg ennyire naivak voltak, hogy elhitték: megvásárolható (akár pénzzel, akár jó szóval) 4-5 ellenzéki szavazat? Miért is viselkedtek úgy, mint akik tegnap kezdtek politizálni, és nem tudják: ha Orbán Viktor esélyt lát a győzelemre, akkor azt az utolsó utáni pillanatig ki nem engedi a kezéből? És hogy esélyt kizárólag az MSZP teremthet a számára, mégpedig azzal, ha Szili Katalint mindvégig a porondon tartja?
A múlt hét végi, nagyon zárt rendkívüli kongresszuson történtek alapján úgy tűnik: a többség elgondolkodott ezeken. És ha a koalíciós partnert továbbra sem ölelik a keblükre a történtek miatt, az első számú felelősnek nem feltétlenül őt tartják. Szili Katalin és egyik fő nyilvános támogatója, Toller László felemásra sikeredett kongresszusi szereplése legalábbis erre utal. Sőt, ha Szili képtelen lesz túllépni szemmel látható sértődöttségén, nem kizárt, hogy párttársainak nagyon gyorsan felfrissül a memóriája, és azt találják gondolni, a házelnök az államfőválasztáson abszolválta azt, ami december 5-én még nem sikerült neki: falnak vezette a pártját. És mindezt egy évvel a választás előtt, jelentős ellenzéki előny mellett.
Szili Katalinnak viszont még most sem igen esett le a tantusz: hét végi, borzalmas tévényilatkozataiban megint mindenki hibás volt, csak ő nem. Legfeljebb egy kicsit, amennyiben hagyta magát félrevezetni. De ez a hiba is egy jó tulajdonságából fakad persze, őszinte, gyermeki jóhiszeműségéből, amivel a csúnya, szőrös, lovagiatlan férfiak - férfiak!!! - oly gátlástalanul éltek vissza. (A politikai ártatlanság e szűzi jelensége bizonyára el se tudta képzelni, hogy a győzelméhez szükséges ellenzéki szavazatokat netán vásárlás, azaz korrupció útján próbálnák talpasai a lábai elé helyezni. De akkor hogy képzelte?) A kudarcért az SZDSZ a felelős, meg Gyurcsány, amiért nem állt ki mellette eléggé, sőt, a rákent anyagból még a kongresszusnak is jutott - hja, tetszettek volna mást választani! Ám a szocpárt középtávú perspektívái szempontjából nem ez az önfelmentő pitiánerség az aggasztó. Szili most azt próbálja gondolni és elhitetni másokkal, hogy itt tulajdonképpen nem az ő személyéről volt szó, hanem a szocialisták identitásáról, hogy nem is ő, hanem a "baloldaliság" szenvedett vereséget. Ez szemenszedett hazugság, aminek pont az ellenkezője az igaz, és ami - mivel Szili Katalin személyisége (a túloldalnak tett értelmetlen, ostoba gesztusokon kívül) valódi politikai tartalommal nem bír - megint csak a felelősség elkendőzésére szolgál. De - az érvelés belső logikájából adódóan - simán következhetnek belőle további kavarások. Ha pártszakadás nem is valószínű, de a párt feletti ellenőrzést is megszerző miniszterelnöknek (az MSZP alapszabálya értelmében kampány idején választási bizottság irányítja a szervezetet, és ennek a feje lett Gyurcsány) rengeteg kellemetlenséget okozhatnak azok, akik az iránta érzett ellenszenvüket Szili jelölésével és versenyben tartásával realizálták. Hogy mást ne mondjunk, a 100 lépéses offenzívának igazán komolyan csak az MSZP árthat, ha mindenféle kifogással elkezdi puhítani, ellehetetleníteni a tényleges cselekvést.
Márpedig a párt nyilvánvalóan a 100 lépés remélt látható eredményeire vagy részsikereire tervezi alapozni a kampányát. A helyzet tehát változatlan, Gyurcsánynak a 2006-os MSZP-siker érdekében nemcsak Orbán Viktort, hanem sajátjai egy részét is le kell győznie. Legfeljebb az vigasztalhatja, hogy a múlt hét óta tovább tisztult az összkép.
