Meneküljetek!

Publicisztika

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál.

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál. A korábban már megszokott jelenségek - könnyű kézzel osztogatott klublicenc, görcsösen befektetők után kutató, már rég megbukott futballvezetők ámokfutása, más indulási jogára ácsingózó (utóbb szintén bebukó) futballhiénák somfordálása - mellett ezúttal úgynevezett patinás egyesületek, sokszoros bajnokklubok kerültek oly nagy szarba, ahonnan szinte már ki sem lehet látni. Első lépésként az MLSZ leveszi a kezét a legendás, relatíve kicsi, ám lelkes (és módfelett agresszív) törzsszurkolói bázissal bíró Honvédról - mi több, híresztelések szerint még tippeket is ad a most kiesett Nyíregyházának arra, hogyan kell fillérekért (konkrétan száz fillérért) megvenni a becsődölt kispesti futballvállalkozást s áttelepíteni azt Nyíregyházára. Ami biztos: a Honvédnak már az elődje (Kispest-Honvéd) is megbukott egy-két évvel ezelőtt, s csak némileg csalárd (mondjuk inkább úgy: trükkös) átalakulás után lehetett ismét üzemkész állapotba hozni. Ám még mindig nem érthető, miért csak akkor tartja jogutódnak az MLSZ a Honvédot, ha nekik kell csöngetni (a magyar futballban méltán tisztelt T. Barnabásnak), a járandóságukat meg jól elsikkasztja.

De persze nemcsak a szövetség(ek)nél tűnnek el a pénzek, hanem annál a Fradinál is, amelynek nyilvánvalóan dilettáns vezetői mindent megtesznek azért, hogy jövőre inkább csak az NB II Nyugati (Keleti?) csoportjában indulhasson az FTC. A hétről hétre felbukkanó, majd a semmibe tűnő, kifejezetten kellemetlen odőrrel övezett befektetők láttán megértjük a klub játékosait (köztük a válogatott "sztárokat": Gyepest, Husztit stb.), akik már fél éve nem láttak prémiumot (ezért, ugye, minek - de ne legyünk demagógok), s hallgatnak a Fradi-tábornak a címben is idézett, kedvenc mantrájára, és pucolnak, amerre látnak. Fölösleges már kérdezni a Fraditól, hová tűntek a BL-szereplésért vagy a relatíve neves játékosok eladásáért befolyt, ne adj' isten Várszegitől kapott százmilliók (összességében ez már milliárdos nagyságrend) - elvitte a cica. Csak az a baj, hogy a büdös dög nem akarja visszahozni, s ha vissza is jön, akkor mocskos lelkű telekspekulánsként, akit kizárólag az amúgy állami tulajdonú Fradi-ingatlanok érdekelnek. Lehet, hogy ezeket egyszer tényleg eladja az állam, ahogy annyi minden más, feleslegesnek vélt ballaszttól megszabadult már. Ám jó lenne, ha a pénzből nem tönkrement legendákat, csaló, tolvaj s ráadásul hülye futballvezetőket és kiégett/pszichopata labdarúgókat protezsálnának, s végre véget érne a futballban is a kicsit hosszúra nyúlt késő Kádár-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.