Meneküljetek!

Publicisztika

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál.

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál. A korábban már megszokott jelenségek - könnyű kézzel osztogatott klublicenc, görcsösen befektetők után kutató, már rég megbukott futballvezetők ámokfutása, más indulási jogára ácsingózó (utóbb szintén bebukó) futballhiénák somfordálása - mellett ezúttal úgynevezett patinás egyesületek, sokszoros bajnokklubok kerültek oly nagy szarba, ahonnan szinte már ki sem lehet látni. Első lépésként az MLSZ leveszi a kezét a legendás, relatíve kicsi, ám lelkes (és módfelett agresszív) törzsszurkolói bázissal bíró Honvédról - mi több, híresztelések szerint még tippeket is ad a most kiesett Nyíregyházának arra, hogyan kell fillérekért (konkrétan száz fillérért) megvenni a becsődölt kispesti futballvállalkozást s áttelepíteni azt Nyíregyházára. Ami biztos: a Honvédnak már az elődje (Kispest-Honvéd) is megbukott egy-két évvel ezelőtt, s csak némileg csalárd (mondjuk inkább úgy: trükkös) átalakulás után lehetett ismét üzemkész állapotba hozni. Ám még mindig nem érthető, miért csak akkor tartja jogutódnak az MLSZ a Honvédot, ha nekik kell csöngetni (a magyar futballban méltán tisztelt T. Barnabásnak), a járandóságukat meg jól elsikkasztja.

De persze nemcsak a szövetség(ek)nél tűnnek el a pénzek, hanem annál a Fradinál is, amelynek nyilvánvalóan dilettáns vezetői mindent megtesznek azért, hogy jövőre inkább csak az NB II Nyugati (Keleti?) csoportjában indulhasson az FTC. A hétről hétre felbukkanó, majd a semmibe tűnő, kifejezetten kellemetlen odőrrel övezett befektetők láttán megértjük a klub játékosait (köztük a válogatott "sztárokat": Gyepest, Husztit stb.), akik már fél éve nem láttak prémiumot (ezért, ugye, minek - de ne legyünk demagógok), s hallgatnak a Fradi-tábornak a címben is idézett, kedvenc mantrájára, és pucolnak, amerre látnak. Fölösleges már kérdezni a Fraditól, hová tűntek a BL-szereplésért vagy a relatíve neves játékosok eladásáért befolyt, ne adj' isten Várszegitől kapott százmilliók (összességében ez már milliárdos nagyságrend) - elvitte a cica. Csak az a baj, hogy a büdös dög nem akarja visszahozni, s ha vissza is jön, akkor mocskos lelkű telekspekulánsként, akit kizárólag az amúgy állami tulajdonú Fradi-ingatlanok érdekelnek. Lehet, hogy ezeket egyszer tényleg eladja az állam, ahogy annyi minden más, feleslegesnek vélt ballaszttól megszabadult már. Ám jó lenne, ha a pénzből nem tönkrement legendákat, csaló, tolvaj s ráadásul hülye futballvezetőket és kiégett/pszichopata labdarúgókat protezsálnának, s végre véget érne a futballban is a kicsit hosszúra nyúlt késő Kádár-kor.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.