Meneküljetek!

Publicisztika

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál.

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál. A korábban már megszokott jelenségek - könnyű kézzel osztogatott klublicenc, görcsösen befektetők után kutató, már rég megbukott futballvezetők ámokfutása, más indulási jogára ácsingózó (utóbb szintén bebukó) futballhiénák somfordálása - mellett ezúttal úgynevezett patinás egyesületek, sokszoros bajnokklubok kerültek oly nagy szarba, ahonnan szinte már ki sem lehet látni. Első lépésként az MLSZ leveszi a kezét a legendás, relatíve kicsi, ám lelkes (és módfelett agresszív) törzsszurkolói bázissal bíró Honvédról - mi több, híresztelések szerint még tippeket is ad a most kiesett Nyíregyházának arra, hogyan kell fillérekért (konkrétan száz fillérért) megvenni a becsődölt kispesti futballvállalkozást s áttelepíteni azt Nyíregyházára. Ami biztos: a Honvédnak már az elődje (Kispest-Honvéd) is megbukott egy-két évvel ezelőtt, s csak némileg csalárd (mondjuk inkább úgy: trükkös) átalakulás után lehetett ismét üzemkész állapotba hozni. Ám még mindig nem érthető, miért csak akkor tartja jogutódnak az MLSZ a Honvédot, ha nekik kell csöngetni (a magyar futballban méltán tisztelt T. Barnabásnak), a járandóságukat meg jól elsikkasztja.

De persze nemcsak a szövetség(ek)nél tűnnek el a pénzek, hanem annál a Fradinál is, amelynek nyilvánvalóan dilettáns vezetői mindent megtesznek azért, hogy jövőre inkább csak az NB II Nyugati (Keleti?) csoportjában indulhasson az FTC. A hétről hétre felbukkanó, majd a semmibe tűnő, kifejezetten kellemetlen odőrrel övezett befektetők láttán megértjük a klub játékosait (köztük a válogatott "sztárokat": Gyepest, Husztit stb.), akik már fél éve nem láttak prémiumot (ezért, ugye, minek - de ne legyünk demagógok), s hallgatnak a Fradi-tábornak a címben is idézett, kedvenc mantrájára, és pucolnak, amerre látnak. Fölösleges már kérdezni a Fraditól, hová tűntek a BL-szereplésért vagy a relatíve neves játékosok eladásáért befolyt, ne adj' isten Várszegitől kapott százmilliók (összességében ez már milliárdos nagyságrend) - elvitte a cica. Csak az a baj, hogy a büdös dög nem akarja visszahozni, s ha vissza is jön, akkor mocskos lelkű telekspekulánsként, akit kizárólag az amúgy állami tulajdonú Fradi-ingatlanok érdekelnek. Lehet, hogy ezeket egyszer tényleg eladja az állam, ahogy annyi minden más, feleslegesnek vélt ballaszttól megszabadult már. Ám jó lenne, ha a pénzből nem tönkrement legendákat, csaló, tolvaj s ráadásul hülye futballvezetőket és kiégett/pszichopata labdarúgókat protezsálnának, s végre véget érne a futballban is a kicsit hosszúra nyúlt késő Kádár-kor.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.