Meneküljetek!

Publicisztika

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál.

Miközben az MLSZ vezetése nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve egyszerre hozza nyakunkra a Real Madridot és az argentin válogatottat (az előbbinek még nem találtak méltó ellenfelet - gyanítjuk, az utóbbinak sem: talán majd egymással menni fog), a magyar futball új dolgokat produkál. A korábban már megszokott jelenségek - könnyű kézzel osztogatott klublicenc, görcsösen befektetők után kutató, már rég megbukott futballvezetők ámokfutása, más indulási jogára ácsingózó (utóbb szintén bebukó) futballhiénák somfordálása - mellett ezúttal úgynevezett patinás egyesületek, sokszoros bajnokklubok kerültek oly nagy szarba, ahonnan szinte már ki sem lehet látni. Első lépésként az MLSZ leveszi a kezét a legendás, relatíve kicsi, ám lelkes (és módfelett agresszív) törzsszurkolói bázissal bíró Honvédról - mi több, híresztelések szerint még tippeket is ad a most kiesett Nyíregyházának arra, hogyan kell fillérekért (konkrétan száz fillérért) megvenni a becsődölt kispesti futballvállalkozást s áttelepíteni azt Nyíregyházára. Ami biztos: a Honvédnak már az elődje (Kispest-Honvéd) is megbukott egy-két évvel ezelőtt, s csak némileg csalárd (mondjuk inkább úgy: trükkös) átalakulás után lehetett ismét üzemkész állapotba hozni. Ám még mindig nem érthető, miért csak akkor tartja jogutódnak az MLSZ a Honvédot, ha nekik kell csöngetni (a magyar futballban méltán tisztelt T. Barnabásnak), a járandóságukat meg jól elsikkasztja.

De persze nemcsak a szövetség(ek)nél tűnnek el a pénzek, hanem annál a Fradinál is, amelynek nyilvánvalóan dilettáns vezetői mindent megtesznek azért, hogy jövőre inkább csak az NB II Nyugati (Keleti?) csoportjában indulhasson az FTC. A hétről hétre felbukkanó, majd a semmibe tűnő, kifejezetten kellemetlen odőrrel övezett befektetők láttán megértjük a klub játékosait (köztük a válogatott "sztárokat": Gyepest, Husztit stb.), akik már fél éve nem láttak prémiumot (ezért, ugye, minek - de ne legyünk demagógok), s hallgatnak a Fradi-tábornak a címben is idézett, kedvenc mantrájára, és pucolnak, amerre látnak. Fölösleges már kérdezni a Fraditól, hová tűntek a BL-szereplésért vagy a relatíve neves játékosok eladásáért befolyt, ne adj' isten Várszegitől kapott százmilliók (összességében ez már milliárdos nagyságrend) - elvitte a cica. Csak az a baj, hogy a büdös dög nem akarja visszahozni, s ha vissza is jön, akkor mocskos lelkű telekspekulánsként, akit kizárólag az amúgy állami tulajdonú Fradi-ingatlanok érdekelnek. Lehet, hogy ezeket egyszer tényleg eladja az állam, ahogy annyi minden más, feleslegesnek vélt ballaszttól megszabadult már. Ám jó lenne, ha a pénzből nem tönkrement legendákat, csaló, tolvaj s ráadásul hülye futballvezetőket és kiégett/pszichopata labdarúgókat protezsálnának, s végre véget érne a futballban is a kicsit hosszúra nyúlt késő Kádár-kor.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.