Publicisztika

„Nemzetmegtartó csúcsintézmény”-e az Operettszínház? S ha igen, miképpen is teljesedhet ki „az intézmény nemzetművelésre hivatott mivolta”?

Akkor sem, ha a párt kereszténynek nevezi magát.

Az ellenzék „kommunistának” nevezi a kormányt, a kormány „kommunistának” nevezi az ellenzéket.

A kórházak adóssága folyamatosan növekszik, az Állami Számvevőszék megbüntette az intézmények fenntartóját, ám az mégis rongyrázással ünnepli az idei év sikereit.

Ekkorát tévedni legkevésbé egy németnek szabad.

Miért nem pályázott más város az atlétikai világbajnokságra?

Aki belesétál abba a csapdába, hogy a kinti CEU diplomát ad-e, vagy csak oklevelet, az nagyon nem látja, miről szól a CEU-ügy.

Orbán világában morálért kiáltani egyszerűen nevetséges.

A tehetségtelenek, az ámokfutók, a kisebbrendűségi komplexusokban vergődők szabad világa ez.

Magyarországon a rendszerváltás óta várat magára az egészségügy rendszerszintű átalakítása. Tény, hogy a legnagyobb esélye, történelmi lehetősége erre – parlamenti többsége, kormányzási ideje és pénzügyi erőforrásai okán – a 2010 óta megszakítás nélküli Fidesz-kormányzásnak volt, illetve van.

A nyáron kinevezték, a múlt héten felmentették: újabb vezető távozott a Kásler Miklós irányítása alatt álló egészségügyből. A fejek hullanak, eredmények sehol. Meddig lehet tűrni mindezt?

Halálra ítélte a kormány a lakás-takarékpénztári megtakarítások támogatásának két évtizedes konstrukcióját. Az agónia eltart még pár évig: a már meglévő, jellemzően 4–10 évre kötött szerződésekre a továbbiakban is jár az állami támogatás, de a múlt szerda óta megkötött újakat vagy a meglévők meghosszabbítását már nem illeti meg ez a kedvezmény. Mivel az eredeti (időközben többször módosított) 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról a legalább 4, de legfeljebb 10 éves időtartamra elhelyezett betétekre adta a támogatást, legkésőbb 10 év múlva írmagja sem marad az öngondoskodás e formájának, amely a lakáscélra gyűjtőket szép honoráriummal buzdította takarékoskodásra.

Ne legyen fegyver a filmesztétika!

„Engem az a magától értetődőség ejtett igazán zavarba, amellyel Krusovszky egymás mellé helyezte Tamás Gáspár Miklóst és Orbán János Dénest."