Miközben a kórházak adóssága növekszik, az intézmények fenntartója fényűző partival ünnepel

  • Kincses Gyula
  • 2018. december 20.

Publicisztika

A kórházak adóssága folyamatosan növekszik, az Állami Számvevőszék megbüntette az intézmények fenntartóját, ám az mégis rongyrázással ünnepli az idei év sikereit.

Le style c’est l’homme, tartja a mondás, melynek újmagyar fordítása: a stílustalanság maga az ember.

Ez jutott eszembe arról a hírről, hogy az adóssághalmozó kórházakat, nagyobb rendelőintézeteket fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) a Népszava információja szerint „reprezentatív rendezvénnyel ünnepli meg az év sikereit, miközben 100 millióra büntették, a rábízott intézményekben pedig WC-papír sincs.”

A 4-500 fős fullextra ünneplés az Európa hajó honlapján található árjegyzék alapján valóban 10 millió körüli buli lehet. Mielőtt bárki félreértene: tízmillió forint (nekem) sok pénz, de az egészségügy költségvetésében ez a kerekítési hiba alatt van, ennyi pénzből semmit nem lehet megoldani az egészségügy mai problémáiból.

De ettől még ízléstelen, arcpirító gesztus.

A kórházfenntartó akkor rongyráz, amikor az általa fenntartott intézményekben égető, a betegbiztonságot (az életünket) veszélyeztető pénzhiány van, és helyette más, külső szereplő (az ÁSZ) kíván rendet teremteni. Így ez a buli valóban nélkülöz minden mértéktartást, jó ízlést, empátiát. Elvárható lenne valami „együtt sírunk, együtt nevetünk”-ből fakadó önmérséklet.

Alulfinanszírozás

Akormány megelégelte a kórházi adósságok növekedését, az évről évre visszatérő, már-már hagyományőrző hiánygyártást és konszolidációt. A sokadik „komoly” figyelmeztetés után a kormány most bekeményíteni látszik: az ÁSZ elnöke, mint a párt ökle kőkeményen lecsap a pazarló, hedonizáló, túlköltekező kórházigazgatókra. Pedig tudható, hogy ez nem az a kérdéskör, amit kancellárral, szigorral meg lehet oldani. A hiány alapvető oka az alulfinanszírozás, illetve a problémák rendszerszintű kezelésének halogatása. A belső, kórházi pazarlás ehhez képest csak harmadlagos, már - már elhanyagolható mértékű. Mert min tud spórolni egy jó menedzser? A béren, a beszerzéseken, és a „termelés” költségein.

Az egészségügyben ez nem működik, mert egy kórházigazgató mozgástere minimális. A béren nem nagyon tud spórolni, mert az úgynevezett a minimumfeltételek megmondják a kötelezően alkalmazandó létszámot, a bértábla meg kijelöli hozzá a bért. Lehet persze vállalkozói szerződéssel is alkalmazni a dolgozót, de az egészségügyben ez sem olcsóbb, mert ez általában a hiányszakmákban terjed, ahol a dolgozók nem akarnak a közalkalmazotti bérekért dolgozni. (És az altatóorvosnak, radiológusnak muszáj odaadni a több pénzt, mert különben leáll a kórház.)

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

 

A kormányzatnak fel kellene fogni, hogy az erősödő magánellátás olyan bérnyomás alá helyezi a kórházigazgatókat, aminek nem lehet ellenállni. A beszerzésekben sincs sok mozgástere az intézményvezetőknek: a közbeszerzések zöme központosított, ezekért kapta a százmilliónyi büntetést az ÁEEK. Ráadásul a kórházellátó egy rakás közpénzt fizetett külsős tanácsadóknak, akik megmondták, hogy ne vegyenek 700 millió forinttal olcsóbb lélegeztetőgépeket. (Az igazi kár nem a kidobott százmillió, hanem a beszerzések késésével kockáztatott életek.)

Érzéketlenség

A kórházak költségvetésének legalább 70 százaléka fix költség (bér, „rezsi”, őrzés – védés stb.) amit akkor is ki kell fizetni, ha egy beteg sem fekszik a kórházban. Bevétel az ellátás után van, de csak egy bizonyos szintig, mert működik az úgynevezett teljesítmény volumen korlát (tvk), ami felett csak részben, vagy egyáltalán nem fizetik ki az ellátást. Így spórolni csak a kvóta feletti ellátások visszafogásával, a várólisták növelésével lehet. De 27-én sem lehet azt mondani a mentőnek, hogy ne hozzon több beteget, mert betelt a finanszírozási kvóta. (Persze tudom, van belső mozgástér, le lehet mondani a konferencia részvételeket és mindenki maga hozza a kávét, de a 60 milliárd hiány ezekből nehezen jön össze.)

A kórházak tehát nem tudják magukat Münchhausen módjára megmenteni. Sokan és számtalanszor elmondtuk: ezt az ellátórendszert ennyi telephelyen, ilyen szabályozatlansággal, ennyi pénzből nem lehet működtetni.

A több (elég) pénz kormányzati, parlamenti felelősség, nem az Ellátó Központ sara. De az, hogy 8 éve késik az ellátórendszer korszerűsítse, hozzáigazítása a megváltozott szakmai lehetőségekhez és lakossági igényekhez, és hogy az intézményfinanszírozás nem javult, nincsenek eredmény- és minőségorientált elemek beépítve, az viszont már elsődlegesen fenntartói felelősség, azaz az ÁEEK, és a mögöttes minisztérium sara.

Igen, tudom, hogy nem ez a hajókázás a legnagyobb baj, botrány az egészségügyben. De ízlés nélküli, mert nincs ok az ön-ünneplésre, és jól jelzi a vezetés és a szakma szétszakadását, érzéketlenségét.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.