"Pedig ha valakinek van sejtelme az európai történelemről, tudja, hogy a szabad szerelem, az államellenesség, az antirasszizmus, a nemek egyenlősége a kommunista doktrína szerves része. És a munkaellenesség" – írja Tamás Gáspár Miklós a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában megjelent publicisztikájában.
Az ellenzék által csak rabszolgatörvénynek nevezett új szabályok apropóján a filozófus többek között arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa, hogyan változott az elmúlt párszáz évben a viszonyunk a munkához és a szabadidőhöz.
| ||
"Az őszinte angol – a régi – úgy nevezte az uralkodó osztályokat: „the leisured classes”. A szabadidős, a nem dolgozó osztályok. A szabad idő a szabadság ideje. A vagyon és a születési kiváltság arra való, hogy az ember játsszék: krikett, vívás, tánc, zene, udvarlás, lovaglás, művészet, katonáskodás, utazgatás, vadászat, érdek nélküli tanulás, elmélyedés, filozofálás, ima, latin verselés, egzotika, haute cuisine, ízlés, jómodor, pompa.
Az élet édessége, amely Talleyrand szerint az ancien régime sajátossága volt: „celui qui n’a pas vécu au dix-huitième siècle avant la Révolution ne connaît pas la douceur de vivre et ne peut imaginer ce qu’il peut y avoir de bonheur dans la vie.” Aki nem élt a XVIII. században a forradalom előtt, nem ismeri az élet édességét, s nem tudhatja elképzelni, hogy boldogság is lehet az életben. Ez az arisztokrácia élete volt a polgárság hatalomátvétele előtt, a személyi szuverenitás és az élvezet páratlan kiváltsága, amelybe már belevegyült az érzelmesség, a természetkultusz, a romantikus szerelem pár első jele is. S mindez a népi szenvedés óceánjának a partján.
Ehhez képest még a vagyonos nagypolgárság élete is alantas robotnak látszott."
(...)
"A mai cégeknél még a ruházatot és a testbeszédet is szabályozzák, sőt: a fogyasztói szabadidő is szabályozott, amennyiben egyre inkább a tőke imperatívusza alá sorolódik (turizmus, kommersz „szórakoztatás” stb.). A középkori paraszt száz-egynéhány napot dolgozott egy esztendőben. Ha a XV. században annyit kellett volna robotolni, mint ma, akkor kitört volna a jacquerie, a jobbágyfölkelés."
A teljes írást keresse a friss Magyar Narancsban, a Magyar Narancsot pedig az újságárusoknál vagy rendelje meg itt.
| Mindenki megkapja a magáét Forradalmat a fa alá! Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra. A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét. Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal. De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra! Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról. Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!
| |||
