A pártunk és kormányunk újabb „nagy sportdiplomáciai sikert ért el: egyéb pályázó nélküli „versenyben” elnyertük a 2023-as atlétikai vb rendezési jogát. Az is elgondolkoztató természetesen, hogy miért nem pályázott más város. Illetve nem is kell a fejünket törni: mert nyilvánvalóan és egyszerűen arról van szó, hogy egy ilyesfajta verseny megrendezése ma már kizárólag gazdaságossági mérlegelést igényel. És az nem kétséges, hogy a fényes viadaloknak otthont adó város mindig ráfizet. Nagyon. Pénzben is, tárgyiakban is.
Nézzük csak a legutóbbi nagy magyar csodát, a „vizes” vébét.
A híres versenyuszoda eredetileg (lötyögősen kalkulálva) 20 milliárd forint körüli összegből volt kulcsrakészre tervezve, és lett belőle jóval több, mint 200 milliárd. Ráadásul az eredeti tervhez képest jelentős technikai és esztétikai engedményekkel, az utolsó utáni percre átadva. Természetesen nem lett belőle botrány, mert magyar sajtónyilvánosság nincs, a nemzetközi érdeklődés meg még a versenyek iránt is elmaradt, nem hogy az üvegház-akvárium iránt. Újabb „vizes vébé” híján utóhasznosítás szánalmasan alig, civileknek szinte semmi, de jobb is, mert igen barátságtalan hangulatú kül- és beltérről van szó.
Nézzük az erkölcsi hasznot: a vébé szervezője, az úszószövetség volt elnöke ellen erős gyanú áll fenn bérgyilkosság szervezése miatt, le is volt tartóztatva. A világsztár magyar úszó előbb a szövetséggel, majd edző férjével került pitiáner és világ-nyilvános anyagi perpatvarba. Ja, és az uszodai nemi és közönséges erőszakról szólt az egész vébé év.
De azt azért ne higgyük, hogy a több, mint kétszáz milliárd elúszott. Jó helyen van az, tudja mindenki, hogy hol, kiknél. A kormányfőnknek minden oka megvan tehát a derűlátásra az atlétikai világtalálkozót illetően is. Ezer-ezerkétszáz milliárdból biztos kijövünk.
A szerző sebész.
