Ki fizeti az „újabb nagy sportdiplomáciai siker” számláját?

  • Haskó László
  • 2018. december 9.

Publicisztika

Miért nem pályázott más város az atlétikai világbajnokságra?

A pártunk és kormányunk újabb „nagy sportdiplomáciai sikert ért el: egyéb pályázó nélküli „versenyben” elnyertük a 2023-as atlétikai vb rendezési jogát. Az is elgondolkoztató természetesen, hogy miért nem pályázott más város. Illetve nem is kell a fejünket törni: mert nyilvánvalóan és egyszerűen arról van szó, hogy egy ilyesfajta verseny megrendezése ma már kizárólag gazdaságossági mérlegelést igényel. És az nem kétséges, hogy a fényes viadaloknak otthont adó város mindig ráfizet. Nagyon. Pénzben is, tárgyiakban is.

Nézzük csak a legutóbbi nagy magyar csodát, a „vizes” vébét.

A híres versenyuszoda eredetileg (lötyögősen kalkulálva) 20 milliárd forint körüli összegből volt kulcsrakészre tervezve, és lett belőle jóval több, mint 200 milliárd. Ráadásul az eredeti tervhez képest jelentős technikai és esztétikai engedményekkel, az utolsó utáni percre átadva. Természetesen nem lett belőle botrány, mert magyar sajtónyilvánosság nincs, a nemzetközi érdeklődés meg még a versenyek iránt is elmaradt, nem hogy az üvegház-akvárium iránt. Újabb „vizes vébé” híján utóhasznosítás szánalmasan alig, civileknek szinte semmi, de jobb is, mert igen barátságtalan hangulatú kül- és beltérről van szó.

Nézzük az erkölcsi hasznot: a vébé szervezője, az úszószövetség volt elnöke ellen erős gyanú áll fenn bérgyilkosság szervezése miatt, le is volt tartóztatva. A világsztár magyar úszó előbb a szövetséggel, majd edző férjével került pitiáner és világ-nyilvános anyagi perpatvarba. Ja, és az uszodai nemi és közönséges erőszakról szólt az egész vébé év.

De azt azért ne higgyük, hogy a több, mint kétszáz milliárd elúszott. Jó helyen van az, tudja mindenki, hogy hol, kiknél. A kormányfőnknek minden oka megvan tehát a derűlátásra az atlétikai világtalálkozót illetően is. Ezer-ezerkétszáz milliárdból biztos kijövünk.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.