Orbán Viktor megkapta a Türk Világ Legfelsőbb Rendje díjat

  • MTI/narancs.hu
  • 2024. november 6.

Külpol

A magyar diplomáciai siker Biskekben jött össze.

Idén Orbán Viktor kapta „a Türk Világ Legfelsőbb Rendje” kitüntetést Kirgizisztánban. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-nek azt mondta: a díjat Szadir Dzsaparov kirgiz elnök adta át a magyar kormányfőnek Biskekben. A Türk Világ Legfelsőbb Rendje a Türk Államok Szervezete legmagasabb kitüntetése, amelyet 2019-ben alapítottak. Az elismerést olyan kiemelkedő vezetők kapják, akik jelentős mértékben hozzájárulnak a türk államok közötti egység és együttműködés megerősítéséhez, valamint a közös kulturális örökség ápolásához.

A hivatalos méltatás szerint Orbán Viktor „a Magyarország és a türk államok közti kapcsolatok erősítéséért tett kimagasló erőfeszítéseiért, valamint a türk világon belüli együttműködés előmozdításáért való jelentős hozzájárulásáért” érdemelte ki az elismerést.

Havasi beszámolója szerint Orbán Viktor beszédében azt mondta: mi magyarok vagyunk a legnyugatibb keleti nép, keletről vándoroltunk Európába, és a hasonlóan vándorló népek közül mi egyedül maradtunk fenn. A magyar kormányfő fontosnak tartja, hogy Magyarország és a türk világ kapcsolata ne a lezárt múlt, hanem egy élő kapcsolat legyen. Hozzátette, nem személyes érdemnek tekinti az elismerést, hiszen az elmúlt száz évből sok-sok ember munkája van ebben a kitüntetésben. Orbán hisz abban, hogy a türk népek közössége a világ egyik legsikeresebb térsége lesz.

A magyar kormányfő kedden érkezett Kirgizisztánba, ahol a két ország stratégiai partnerségének kérdéseiről tárgyalt, majd szerdán Üzbegisztán elnökével találkozott. Orbán részt vesz a Türk Államok Szervezete Államfői Tanácsának szerdai ülésén is.

A türk tanácsban jelenleg Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán van benne, Magyarországnak és Türkmenisztánnak megfigyelő státusza van az ülésen.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)