Kalambó

  • 2013. július 31.

Snoblesse

Egy jólétet tükröző nappali és megannyi krimilehetőség.
false

 

Fotó: Garamvári Gábor

Ilyen címmel csakis krimiről lehet szó, és a Kalambó nem is okoz csalódást; egy felolvasószínházba oltott krimivel van dolgunk, melynek fő helyszíne egy családi ház jólétet tükröző nappalija. De tovább is mehetünk a leírásban: „A színpad jobb hátsó sarkában bárpult, rajta nyitott laptop, háttámlás bárszékek, baloldalt vitrines szekrénysor, jobbra kandalló, a párkányán Buddha-szobor. Vázák, csecsebecsék, díszek. Középen ülőgarnitúra, fotelek, kanapé, üveglapos asztal, odébb faragott antik asztal. Balra hátul lépcsőföljárat…” Ménes Attila darabjának Bezerédi Zoltán adta meg a felolvasó-színházi kereteket, de nemcsak a rendezést, hanem az egyik szerepet (Őrnagy, 40 fölötti) is elvállalta. Rajta kívül Danis Lídia (Angéla, 30 körüli), Kolti Helga (Klári, Angéla barátnője, 30 alatti), Gáspár Tibor (Mackó, üzletember, 40 körüli) és Pál András (Kabát, üzletember, 30 alatti) fordulnak meg a világot jelentő, jólétet tükröző nappaliban.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.