Kalambó

  • 2013. július 31.

Snoblesse

Egy jólétet tükröző nappali és megannyi krimilehetőség.
false

 

Fotó: Garamvári Gábor

Ilyen címmel csakis krimiről lehet szó, és a Kalambó nem is okoz csalódást; egy felolvasószínházba oltott krimivel van dolgunk, melynek fő helyszíne egy családi ház jólétet tükröző nappalija. De tovább is mehetünk a leírásban: „A színpad jobb hátsó sarkában bárpult, rajta nyitott laptop, háttámlás bárszékek, baloldalt vitrines szekrénysor, jobbra kandalló, a párkányán Buddha-szobor. Vázák, csecsebecsék, díszek. Középen ülőgarnitúra, fotelek, kanapé, üveglapos asztal, odébb faragott antik asztal. Balra hátul lépcsőföljárat…” Ménes Attila darabjának Bezerédi Zoltán adta meg a felolvasó-színházi kereteket, de nemcsak a rendezést, hanem az egyik szerepet (Őrnagy, 40 fölötti) is elvállalta. Rajta kívül Danis Lídia (Angéla, 30 körüli), Kolti Helga (Klári, Angéla barátnője, 30 alatti), Gáspár Tibor (Mackó, üzletember, 40 körüli) és Pál András (Kabát, üzletember, 30 alatti) fordulnak meg a világot jelentő, jólétet tükröző nappaliban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.