Kedves Olvasónk!
A Sorköz Ásatás sorozatában a Narancs régi, irodalmi tárgyú cikkeinek – recenzióinak, interjúinak, semmiségeinek – legjavát bányásszuk elő lapunk archívumából. Mit olvastunk és miért 5, 10, 20 évvel ezelőtt, és mit gondoltunk róla? Mi marad abból, amit mi írtunk (az újságba), és mi abból, amit más (az örökkévalóságnak)? Élje velünk újra a magyar írott kultúra közelmúltját!
Az alábbi remek cikk a Magyar Narancs 1998. március 5-i számában jelent meg.
A gruppenszex és a számháború mellett az utóbbi évek legnépszerűbb társasjátéka a Scrabble. A betűkirakó táblás szórakozás 1996 óta már nemcsak a családi rendezvények, zsúrok és társasutazások privát szférájában, hanem a nyilvánosság előtt is zajlik: októberben, novemberben rendezik meg az országos bajnokságot egyre több résztvevővel. Akik nem bírják őszig, annyira dolgozik bennük a bizonyításvágy, havonta egyszer a Merlin Klubban mérhetik össze erejüket.
A scrabble összevissza hadonászást és megélhetésért való küzdelmet is jelent, az új-zélandiak pedig alvilági leszámolások során szokták a kifejezést használni, amikor az ellenséges bandatag torkán lenyomnak egy élő kiwimadarat.
A szó mégis mint a különösen jól sikerült társasjáték neve vált világszerte ismertté, története pedig egészen a nagy depresszió idejére nyúlik vissza. 1931-ben egy Alfred Butts nevű munka nélküli amerikai építész éppen egy mázsás kővel a nyakában végzett hátizomgyakorlatokat a Brooklyn hídon, amikor eszébe jutott, mi lenne, ha valami hasznosabb dologgal töltené nem különösebb drága idejét. Hazament, és kitalált egy játékot, ami pofára hasonlít a keresztrejtvényhez, de persze teljesen más, leginkább azért, mert nincsenek meghatározások, és különben sem magányos harcosok játsszák. A Scrabble társasjáték a javából, a résztvevők adott betűkészletből és természetesen a szókincsükből gazdálkodnak okosan. Minden betű több-kevesebb pontot ér (lásd a keretest), a szavakat csak vízszintesen és függőlegesen lehet elhelyezni a táblán, mégpedig úgy, hogy legalább egy kirakott szóhoz kapcsolódnia kell. A 15 x 15 négyzetből álló táblán vannak még különféle prémiummezők is, ezek a pontértékek aztán jócskán befolyásolják a játék végeredményét.
Butts játéka először csak családi körben vált ismertté, később a szomszédok, a tömbházfelügyelő, a háziúr, sőt a munkaközvetítő is beszállt, majd tizenhét év múlva, 1948-ban egy barkácsoló kedvű jó barát, James Brunot kisipari módszerekkel elkezdte sorozatban gyártani a játékot. Onnantól kezdve nem volt megállás. A Scrabble-t azóta huszonkilenc nyelvre fordították le, és a világ 121 országában forgalmazzák. Több mint százmillió darabot adtak el belőle. Ráadásul sorra alakultak a nemzeti szövetségek, országos bajnokságokat rendeznek, amelyekre bárki jelentkezhet. A hatalmas érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy Angliában csak kétévente tudják megrendezni a bajnokságot, ennyi idő kell ahhoz, hogy az előselejtezők döntővé érjenek.
Magyarországon
először Egri János
próbálkozott valami hasonlóval a Játék a betűkkel elnevezésű televíziós vetélkedő során, valamikor a hetvenes évek végén. Az igazi Scrabble azonban csak 1990-ben jelent meg a hazai piacon, ráadásul angol változatban, elsősorban nyelvgyakorlóknak ajánlva. A magyar verzió néhány éve van forgalomban, de meglehetősen borsos ára (kb. 6000 Ft) ellenére is pillanatok alatt az egyik legkeresettebb társasjátékká vált.
Mennyit ér egy betű?
A betűk pontértékét a szavakban előforduló gyakoriságuk alapján határozták meg. Hogy ez a magyar változat esetében hogyan történt, nem sikerült kiderítenünk, de az biztos, hogy az eredetinél a játék készítői az éppen kezük ügyébe kerülő Washington Postot használták, mégpedig úgy, hogy a címoldal összes betűjét összeszámolták, és így állapították meg gyakoriságukat.
A nyilvános megmozdulások közvetlenül a játék megjelenése után elterjedtek, szinte egyszerre rendeztek bajnokságot a Merlinben, Kecskeméten, valamint a Rejtvényfejtők Országos Egyesülete szervezésében. A szálak azóta összefutottak: egy országos bajnokság van késő ősszel, a Merlinben pedig minden hónapban összejönnek a legelszántabb játékosok. "A versenyscrabble abban tér el az otthonitól, hogy mindenki azonos betűkészlettel rendelkezik, és az a szó kerül föl a központi táblára, amelyik a legtöbb pontot éri", mondta Imre György, a Rejtvényfejtők Országos Egyesületének elnöke, aki a Merlinben megrendezett klubestek játékvezetője. Hogy ne legyen vita, csak azok a szavak érnek pontot, amelyek szerepelnek a kétkötetes Értelmező kéziszótárban. Ez persze sok-sok bonyodalmat okozhat, a kéziszótár ugyanis lassan annyira elavult, hogy ilyen erővel akár a Képes Krónikát is használhatnák. Olyan szavakat, hogy "processzor" vagy "rakétahajtómű", ne is keressünk benne, de még olyan diszkrét finomságokat sem találhatunk meg, mint például a "bézs". A szótár a trágár szavakkal is elég csínján bánik: a "szar" még benne van (ez tehát elfogadható), a "fasz" viszont már nem, bár a tavalyi bajnokságon sokan próbálkoztak ezzel, a nyerőember viszont azt rakta ki, hogy "faszeg", és az övé lett a diadal. A Rejtvényfejtők Országos Egyesületének tagjai most készítik a Scrabble-szótárt, hogy valamennyire helyére kerüljenek a dolgok.
Az Ásatás korábbi részeiből:
