Varró Dániel a mindent elérő politikáról: "ott van ernyőként az egész életünk felett"

Sorköz

Beszélgettünk legújabb kötetéről, arról, hogy szülőnek lenni csak a szerelemhez hasonlítható érzés. Meg arról is, vajon ciki-e kimondani, hogy ugyanaz a két kedvenc költője, mint Orbán János Dénesnek. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Látványos az elmozdulásod a próza felé. Annak idején a Túl a Maszat-hegyencselekményszálát Teslár Ákos segítségével szőtted, de A szomjas troll óta mintha csak kulisszaként működnének a rímek – a hangsúly átkerült a történetmesélésre.

Varró Dániel: Érzem is az elmozdulást. Sokáig főleg csak a forma meg a hangvétel érdekelt. De a tárcaírás alatt izgatni kezdett, hogyan lehet a gyerekeimről szóló kis történeteket hatásosan elmesélni, összefűzni, hogy egy-egy írásnak legyen valami felütése, csattanója, íve. És érdekes módon a jellemábrázolásról is sokat tanultam közben. Nem vagyok jó abban, hogy kitaláljak karaktereket, mindig azokat a figurákat dolgozom fel, akiket magam körül látok.

A kisfiaim csodálatos modellek voltak, mivel mind a három egészen más egyéniség, elkezdett megmozgatni a kihívás, hogy minél pontosabban tudjam megragadni a milyenségüket. Ezt aztán A szomjas troll meséiben is tudtam kamatoztatni, hogy a kis óratörpék, hablegények hús-vér gyerekként viselkedjenek. (...)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Fura ez a szituáció. Az ország legrégebbi női lapjába kérnek fel, ez eleve kijelöli, hogy te csak egy aranyos és jó fej apuka lehetsz, különben véged. Pontosan tudjuk, hogy három gyerek apjaként nem könnyű, szépen mutatta ezt – bár az anyuka szemszögéből elsősorban – az Egy nap című film is. Nem minden rózsaszín és vicces. A gyerekek sem mindig tündériek, a rosszalkodásukon sem lehet mindig megértő elnézéssel hahotázni. Mennyire volt számodra béklyózó ez a – valószínűleg kimondatlan – elvárás?

VD: Nem éreztem ilyen béklyót, talán azért, mert tényleg egy aranyos apuka vagyok. Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember. De másfelől szülőnek lenni tényleg csak a szerelemhez hasonlítható érzés, ami engem meglepetésként ért, erre kevésbé voltam felkészülve, mint a nehézségekre. (...)

MN: Remeteként élsz a Pilisben, sokszor hangsúlyozod, nem foglalkozol semmivel a művészeteden kívül. Sőt, nemrég azt is nyilatkoztad, hogy: „egyébként sem elegáns szerintem, amikor egy művész túlságosan belefolyik a közéletbe”. Mi a túlságos? Nagyon szereted Petőfit. Ő azért eléggé belefolyt.

VD: Sok olyan, általam nagyra tartott művész van, aki beleáll köz­életi kérdésekbe, és tisztelem is őket ezért. De én a kívülállás eszméjében nevelkedtem, az alkatomhoz is ez áll közel. (...)

MN: De most már valamilyen szinten mindenképpen állást kell foglalni, már csak azzal is, ki hol publikál, az államilag kistafírozott sajtópiaci képződményekbe ad-e szöveget, intézményeikbe elmegy-e. Te érzed már a prést?

VD: Egyre inkább érzem, hogy szinte lehetetlen a kérdés elől kibújni. A megszűnő, ellehetetlenített folyóiratok, a színházak ügye már egészen közvetlenül érint. Sok barátom és ismerősöm van, akik különböző állásokból hullottak ki, munkáktól és lehetőségektől estek el közéleti szerepvállalásuk miatt. Érzem, hogy egyre inkább ott van ez ernyőként az egész életünk felett, egyre közelebb jön. Teljesen ártatlan helyzeteket is megmérgezve. Mondjuk, megkérdezik tőlem – és sokszor megkérdezik –, ki a kedvenc kortárs költőm, és én erre a teljesen nyilvánvaló kérdésre is egyre rosszabb szájízzel válaszolok. Mert nekem nevezetesen ugyanaz a két kedvenc költőm, mint – ahogy egy interjúban olvastam – Orbán János Dénesnek: Parti Nagy Lajos és Szőcs Géza. Az egyiket mondjam csak?

A teljes interjút a Magyar Narancs friss, csütörtöktől kapható számában olvashatja, ami most 18 oldalas könyvmelléklettel jelent meg. Ne feledje ezen a héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.