Varró Dániel a mindent elérő politikáról: "ott van ernyőként az egész életünk felett"

Sorköz

Beszélgettünk legújabb kötetéről, arról, hogy szülőnek lenni csak a szerelemhez hasonlítható érzés. Meg arról is, vajon ciki-e kimondani, hogy ugyanaz a két kedvenc költője, mint Orbán János Dénesnek. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Látványos az elmozdulásod a próza felé. Annak idején a Túl a Maszat-hegyencselekményszálát Teslár Ákos segítségével szőtted, de A szomjas troll óta mintha csak kulisszaként működnének a rímek – a hangsúly átkerült a történetmesélésre.

Varró Dániel: Érzem is az elmozdulást. Sokáig főleg csak a forma meg a hangvétel érdekelt. De a tárcaírás alatt izgatni kezdett, hogyan lehet a gyerekeimről szóló kis történeteket hatásosan elmesélni, összefűzni, hogy egy-egy írásnak legyen valami felütése, csattanója, íve. És érdekes módon a jellemábrázolásról is sokat tanultam közben. Nem vagyok jó abban, hogy kitaláljak karaktereket, mindig azokat a figurákat dolgozom fel, akiket magam körül látok.

A kisfiaim csodálatos modellek voltak, mivel mind a három egészen más egyéniség, elkezdett megmozgatni a kihívás, hogy minél pontosabban tudjam megragadni a milyenségüket. Ezt aztán A szomjas troll meséiben is tudtam kamatoztatni, hogy a kis óratörpék, hablegények hús-vér gyerekként viselkedjenek. (...)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Fura ez a szituáció. Az ország legrégebbi női lapjába kérnek fel, ez eleve kijelöli, hogy te csak egy aranyos és jó fej apuka lehetsz, különben véged. Pontosan tudjuk, hogy három gyerek apjaként nem könnyű, szépen mutatta ezt – bár az anyuka szemszögéből elsősorban – az Egy nap című film is. Nem minden rózsaszín és vicces. A gyerekek sem mindig tündériek, a rosszalkodásukon sem lehet mindig megértő elnézéssel hahotázni. Mennyire volt számodra béklyózó ez a – valószínűleg kimondatlan – elvárás?

VD: Nem éreztem ilyen béklyót, talán azért, mert tényleg egy aranyos apuka vagyok. Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember. De másfelől szülőnek lenni tényleg csak a szerelemhez hasonlítható érzés, ami engem meglepetésként ért, erre kevésbé voltam felkészülve, mint a nehézségekre. (...)

MN: Remeteként élsz a Pilisben, sokszor hangsúlyozod, nem foglalkozol semmivel a művészeteden kívül. Sőt, nemrég azt is nyilatkoztad, hogy: „egyébként sem elegáns szerintem, amikor egy művész túlságosan belefolyik a közéletbe”. Mi a túlságos? Nagyon szereted Petőfit. Ő azért eléggé belefolyt.

VD: Sok olyan, általam nagyra tartott művész van, aki beleáll köz­életi kérdésekbe, és tisztelem is őket ezért. De én a kívülállás eszméjében nevelkedtem, az alkatomhoz is ez áll közel. (...)

MN: De most már valamilyen szinten mindenképpen állást kell foglalni, már csak azzal is, ki hol publikál, az államilag kistafírozott sajtópiaci képződményekbe ad-e szöveget, intézményeikbe elmegy-e. Te érzed már a prést?

VD: Egyre inkább érzem, hogy szinte lehetetlen a kérdés elől kibújni. A megszűnő, ellehetetlenített folyóiratok, a színházak ügye már egészen közvetlenül érint. Sok barátom és ismerősöm van, akik különböző állásokból hullottak ki, munkáktól és lehetőségektől estek el közéleti szerepvállalásuk miatt. Érzem, hogy egyre inkább ott van ez ernyőként az egész életünk felett, egyre közelebb jön. Teljesen ártatlan helyzeteket is megmérgezve. Mondjuk, megkérdezik tőlem – és sokszor megkérdezik –, ki a kedvenc kortárs költőm, és én erre a teljesen nyilvánvaló kérdésre is egyre rosszabb szájízzel válaszolok. Mert nekem nevezetesen ugyanaz a két kedvenc költőm, mint – ahogy egy interjúban olvastam – Orbán János Dénesnek: Parti Nagy Lajos és Szőcs Géza. Az egyiket mondjam csak?

A teljes interjút a Magyar Narancs friss, csütörtöktől kapható számában olvashatja, ami most 18 oldalas könyvmelléklettel jelent meg. Ne feledje ezen a héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt:

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.