Kikapott a magyar birkózó Muszukajev, holnap a bronzéremért mérkőzhet

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 10.

Sport

Az elődöntőben iráni ellenfele azonnal letámadta, semmit sem tudott ellene tenni.

Honosított versenyzőnk, Muszukajev Iszmail világbajnoki címvédőként léphetett szőnyegre a szabadfogásúak 65 kilogrammos súlycsoportjának elődöntőjén, ám simán, 2 perc 27 másodperc alatt kikapott iráni ellenfelétől, Rahman Musza Amuzadhalilitől. Így vasárnap a bronzéremért mérkőzhet a párizsi olimpia birkózóversenyén.

Az elődöntő elején az iráni belekapott Muszukajev szemébe – írja összefoglalójában a Telex. Utána sikerült kitolnia a magyar birkózót, a 2-0 után pedig hamar 4-0 lett. Aztán Muszukajev nem tudott kiforogni az iráni fogásából, 8-0-nál nagyon nehéz helyzetbe került. Amuzadhalilinek megint sikerült kitolnia Muszukajevet, akinek ezúttal nem volt esélye a fordításra. Kevesebb mint egy menet alatt, technikai tussal (10-0) veszített, vasárnap így a bronzéremét léphet majd szőnyegre dél körül.

A Balkárföldön született Muszukajev a Kaukázusban nemzeti hős, mégis magyar színekben indul. 

"Iszmail harmadszor birkózott vele és most harmadikféleképpen állt ki ellene az iráni, aki egyértelműen meglepte" – nyilatkozta az MTI-nek Bánkuti Zsolt szabadfogású kapitány. "Arra készültünk, hogy úgy, mint tavaly, folyamatos nyomás jön majd az iránitól, a zónában birkózik, onnan elvezeti és bemegy neki lábra. Ehhez képest az elején nem volt semmi, csak egy kis kakaskodás, utána meg messziről beugrált, Iszmail pedig nem tudta ezt hova rakni. Sajnos az ellenfél annyira dominált és hengerelt az elejétől fogva, hogy erre nem tudott reagálni."

Bánkuti Zsolt azt is elmondta, hogy Muszukajev láthatóan rosszul éli meg a sima vereséget, mert egyértelműen azért érkezett Párizsba, hogy bajnok legyen, mégis muszáj lesz ezen a kudarcon túllépnie. "Nyilván rágódni fog ezen, de ezt most törölni kell, mert holnap tiszta fejjel kell szőnyegre lépnie és meg kell szereznie a bronzérmet" – mondta a szakember.

A tokiói játékokon ötödik Muszukajev a párizsi olimpia zárónapján 12 óra körül lép szőnyegre a helyosztón, melyen az amerikai Zain Allen Retherford és az albániai színekben szereplő Ismail Dudaev vigaszági mérkőzésének győztese lesz az ellenfele.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.