Rovatvezető
A Szigeten a hivatalos elsősegélynyújtó szervek mellett idén is jelen voltak az önkéntes segítők is.
Vas István 1944. január elsején kezdte el vezetni órákra lebontott munkanaplóját. A háború szorításában, állandó életveszélyben, mintegy az élet és a művészet melletti tanúságtételként jegyezte fel, hogy aznap milyen penzumot végzett el. Egészen a halála napjáig, 1991. december 16-ig dolgozott így.
Új regénye, A majom szeme hideg disztópia, amelyben egy beteg társadalom beteg folyamataira is rápillanthatunk. A könyv kapcsán a hatalom természetéről, írói szándékokról, a közönségnek tett engedmények kérdéséről és a közös sérüléseinkről beszélgettünk.
Szerencsére már évek óta nem az a kérdés, hogy a frontember állapota miatt megtartják-e a meghirdetett koncertet.
Az alcím ötperces esti meséket ígér, amelyek épp azt az időt töltik ki, amíg a gyerekek elalszanak (ahogy azt például egy Móricka nevű kedves szülő elképzeli).
A Szemben a nappal vagy legutóbbi, a felesége halálát feldolgozó vallomásos Halálról és életről után a szerző ismét a veszteségek feldolgozásáról beszél, talán az életműve lezárásaképpen is.
