ZSINÓRPADLÁS – kritika

Egy doboz lenne

Alexis Michalik: Történetőrző

Kritika

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ám a koporsó rájuk borul, és kiderül, hogy titokzatos feljegyzéseket rejt, amelyek által Martin belezuhan egy évszázadokon és kontinenseken átívelő történetbe. Közben az algériai sivatag mélyén egy anya és 15 éves lánya nyomtalanul eltűnik. Természetesen összeérnek majd a szálak.

Alexis Michalik színész és forgatókönyvíró az egyik legnépszerűbb színpadi szerző Franciaországban, a Történetőrző több sikeres adaptáció után az első saját darabja. (Interjúnkat lásd: „Mindig lopsz egy kicsit”, Magyar Narancs, 2020. október 10.) A darab egy véletlen folytán született, amikor a szerzőt egy barátja, Benjamin Belcours (aki azóta a producere is) megkérte, ugorjon be egy fesztiválra egy szerzői alkotással, mert az egyik résztvevő kiesett. Michalik ekkor megírta a mű első részét, és megkeresett vele öt színészt. A darab első, ötvenperces változata a próbák között, az improvizációkat lejegyezve született meg, gyakorlatilag tét nélkül: úgy volt, hogy mindössze háromszor adják elő egy kicsi színházban. Aztán az előadásnak nem várt sikere lett, előbb francia nyelvterületen, majd világszerte is, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen könnyen befogadható, s szellemesen, de egyáltalán nem felületesen beszél életünk összefüggései­ről. Komoly témákat érint játékosan, nem kérkedve önnön mélységeivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni).