ZSINÓRPADLÁS – kritika

Egy doboz lenne

Alexis Michalik: Történetőrző

Kritika

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ám a koporsó rájuk borul, és kiderül, hogy titokzatos feljegyzéseket rejt, amelyek által Martin belezuhan egy évszázadokon és kontinenseken átívelő történetbe. Közben az algériai sivatag mélyén egy anya és 15 éves lánya nyomtalanul eltűnik. Természetesen összeérnek majd a szálak.

Alexis Michalik színész és forgatókönyvíró az egyik legnépszerűbb színpadi szerző Franciaországban, a Történetőrző több sikeres adaptáció után az első saját darabja. (Interjúnkat lásd: „Mindig lopsz egy kicsit”, Magyar Narancs, 2020. október 10.) A darab egy véletlen folytán született, amikor a szerzőt egy barátja, Benjamin Belcours (aki azóta a producere is) megkérte, ugorjon be egy fesztiválra egy szerzői alkotással, mert az egyik résztvevő kiesett. Michalik ekkor megírta a mű első részét, és megkeresett vele öt színészt. A darab első, ötvenperces változata a próbák között, az improvizációkat lejegyezve született meg, gyakorlatilag tét nélkül: úgy volt, hogy mindössze háromszor adják elő egy kicsi színházban. Aztán az előadásnak nem várt sikere lett, előbb francia nyelvterületen, majd világszerte is, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen könnyen befogadható, s szellemesen, de egyáltalán nem felületesen beszél életünk összefüggései­ről. Komoly témákat érint játékosan, nem kérkedve önnön mélységeivel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.