Visszhang: könyv

Jonas Jonasson: A próféta és a hülye

Visszhang

Aki hülye, haljon meg? De ki a hülye?

Ebben a könyvben kicsit mintha mindenki az lenne. De lehet, hogy a világ bolondult meg, az a világ, amelynek a próféta, Petra 2011-ben a két hét múlva esedékes végét jósolja? Mindenesetre, ha közeleg az apokalipszis, ideje a rendrakásnak, azaz a bosszúnak. A svéd szerző most is azt csinálja, mint mindig: összeereszti hajmeresztő hőseit, akik alaposan felkavarják egymás életét, és rendre belebonyolódnak a világpolitikai eseményekbe is. Johan, az alapértelmezett hülye a főhős, az események motorja, pedig az égvilágon semmit sem akar, csak elmerülni a kulináris élvezetekben. Egy mesterszakács ő, egy zseni, aki eddig a gonosz bátyja zsarnoksága alatt élt. A próféta sem tűnik épelméjűnek, inkább zavaros fejű vénkisasszonynak, aki beleháborodott a gimis szerelmi bánatába, és akkor a lila hajú öregasszonyt, Agnest, a harmadik cimborát nem is említem. Mi történik, ha egy ilyen erős csapat nekiindul? Majdnem összedől a világ. Maga a könyv egy izgalmas utazás, a hőseink igazságosztó akciója a világ sok pontjára elsodorja őket Rómától (ahol Johan összehaverkodik Obamával) a korrupcióra épült Kondor-szigetekig. Aztán persze kisimulnak a dolgok. S hogy mitől nem tucatponyva ez? Attól, hogy a szürreális kalandok mellett az irónia és a humor eszközeivel valós korrajzot ad (a fordítói munka remek). S mint tudjuk: a világ a hülyéknek áll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.