Visszhang: könyv

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed

Visszhang

A negyed lakói jól ismerik egymás szokásait.

Tudják, hogy ki mikor és kivel jár haza, vagy épp megy mellékutakra, ki énekelget teregetés közben. A múló évek nem érintik meg a rutint vagy a felvett szerepeket, mintha a hely rabul ejtené azokat, akik benne élnek. Erős a halszag, Adriana büféjében rögtön kifogás után, még tengervíztől átitatva kerülnek a halak, a polipok és a rákok a serpenyőkbe. A regény a Visszaadott lány folytatása (kritikánkat lásd: Ma éjjel a húgoddal alszol, úgyis soványak vagytok, Magyar Narancs, 2021. február 27.), amelyben a testvérpár (az elbeszélő nevét nem tudjuk meg) története folytatódik. Adriana nem tud kikecmeregni a szegénységből, de jól elvan a koszos és hangos kikötőben, míg nővérének sikerül a kitörés, neves egyetemi előadó lesz, saját, tengerre néző, a negyeden kívül épült házzal, és jó családból származó férjjel. Két külön világ a testvéreké, de ahogy már az első kötet is bemutatta: valami nem megmagyarázható, semmiből nem eredeztethető szeretet köti össze őket. Fejtől lábig aludtak gyerekként, most fejtől lábig élnek: nem tudni, melyikük mozgatja az eseményeket. Amelyekből ebben a regényben sincs sok: a lényeg a részletekben van, a finom kapcsolódásokban, vagy az erőteljesebb gesztusokban. Ez a költői regény inkább csak kérdez. Kivel él Adriana? Hová tűnik éjszakánként a tanárnő férje? Lehet, hogy csak meg kellene tanulnunk megfejteni a sok-sok jelet, amelyet az élettől kapunk?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.