Tudják, hogy ki mikor és kivel jár haza, vagy épp megy mellékutakra, ki énekelget teregetés közben. A múló évek nem érintik meg a rutint vagy a felvett szerepeket, mintha a hely rabul ejtené azokat, akik benne élnek. Erős a halszag, Adriana büféjében rögtön kifogás után, még tengervíztől átitatva kerülnek a halak, a polipok és a rákok a serpenyőkbe. A regény a Visszaadott lány folytatása (kritikánkat lásd: Ma éjjel a húgoddal alszol, úgyis soványak vagytok, Magyar Narancs, 2021. február 27.), amelyben a testvérpár (az elbeszélő nevét nem tudjuk meg) története folytatódik. Adriana nem tud kikecmeregni a szegénységből, de jól elvan a koszos és hangos kikötőben, míg nővérének sikerül a kitörés, neves egyetemi előadó lesz, saját, tengerre néző, a negyeden kívül épült házzal, és jó családból származó férjjel. Két külön világ a testvéreké, de ahogy már az első kötet is bemutatta: valami nem megmagyarázható, semmiből nem eredeztethető szeretet köti össze őket. Fejtől lábig aludtak gyerekként, most fejtől lábig élnek: nem tudni, melyikük mozgatja az eseményeket. Amelyekből ebben a regényben sincs sok: a lényeg a részletekben van, a finom kapcsolódásokban, vagy az erőteljesebb gesztusokban. Ez a költői regény inkább csak kérdez. Kivel él Adriana? Hová tűnik éjszakánként a tanárnő férje? Lehet, hogy csak meg kellene tanulnunk megfejteni a sok-sok jelet, amelyet az élettől kapunk?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
