És vajon hányszor kívánta meg a szeretője a negyvenet mindjárt betöltő hősnőt? És hány pózban akarja magáévá tenni? És a segge ennek a teremtésnek, az vajon milyen? A szerző nagyon akar valamit. Elsősorban regényt írni a privát közléseiből (ez nemigen sikerül), meg talán bosszút állni, ha már. Ventillálni mindenesetre ventillál. „Mindenkiben ott van egy regény”, szól a divatos szlogen, bár a szerzőnek ez nem az első próbálkozása.
Szókimondó! Ironikus! Csak éppen a magazinok tele vannak az ilyesfajta „tabutörő”, bátornak nevezett szövegekkel, amelyeknek a humora, hát, a blogok világának szintjét üti meg, a női kibeszélő oldalakét. Szinte hiányolom is a sorstársak tirádáit. Mondjuk rögtön a nyitómondat megindítaná a kommentcunamit: „Szerető lettem, a kurva élet.” Mintha a szerző folyton a maga bombasztikusnak szánt mondatait kommentelné. Nem önironikus, inkább erőltetetten harsány és kimódolt a szöveg stílusa.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
