Visszhang: könyv

Bendl Vera: Majdnem negyven

Visszhang

Mi folyt le a lábán a nőnek a mosdóban, az osztálytalálkozón, mondd még egyszer, ugye az ondó?

És vajon hányszor kívánta meg a szeretője a negyvenet mindjárt betöltő hősnőt? És hány pózban akarja magáévá tenni? És a segge ennek a teremtésnek, az vajon milyen? A szerző nagyon akar valamit. Elsősorban regényt írni a privát közléseiből (ez nemigen sikerül), meg talán bosszút állni, ha már. Ventillálni mindenesetre ventillál. „Mindenkiben ott van egy regény”, szól a divatos szlogen, bár a szerzőnek ez nem az első próbálkozása.

Szókimondó! Ironikus! Csak éppen a magazinok tele vannak az ilyesfajta „tabutörő”, bátornak nevezett szövegekkel, amelyeknek a humora, hát, a blogok világának szintjét üti meg, a női kibeszélő oldalakét. Szinte hiányolom is a sorstársak tirádáit. Mondjuk rögtön a nyitómondat megindítaná a kommentcunamit: „Szerető lettem, a kurva élet.” Mintha a szerző folyton a maga bombasztikusnak szánt mondatait kommentelné. Nem önironikus, inkább erőltetetten harsány és kimódolt a szöveg stílusa.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.