magyarnarancs.hu: Sokat változott, bővült a profilotok a kezdetek óta. Hogyan indultatok és merre tartotok?
Veress Luca: A bejelentő funkciónk - ami annyit jelent, hogy ha hétköznapi járókelőként azt látod, hogy mondjuk hiányzik egy parkban lévő pad egyik deszkája, és küldesz nekünk róla egy fotót rövid leírással, illetve bejelölöd a térképünkön a helyszínt, akkor mi összekötünk az illetékesekkel, akik a hibát korrigálni tudják - természetesen a mai napig működik. A bejelentéseket az önkénteseink kezelik; egy-egy önkéntes hetente három órában vesz részt a munkában, közel 120 ügykezelőnk van jelenleg. A szervezet és a kis létszámú stáb a bejelentőfelületet működteti, koordináljuk az önkénteseinket, aktívak vagyunk a közösségi médiában és támogatunk minden kezdeményezést, aminek a fenntartható várostervezés az alapja. Én a fenntartható városképhez kapcsolódó, úgynevezett klímaadaptív tervezést elősegítő szemléletformáló munkáért vagyok felelős. Az alapötlet Szlovákiából származik. Az ottani modell működése jól mutatta, hogy sokkal hatékonyabb, ha egy szervezet kommunikál az illetésekkel, mert a bejelentő nem tudja, hogy kihez fordulhatna. A kezdetek óta az utóbbi években főleg az Egészséges utcák koncepciójának az elméleti és gyakorlati meghonosításával gazdagodott a tevékenységünk, illetve egyre több civil szervezettel működünk együtt. Az egész országot nem fedi le a bejelentő felület, a fővároson kívül 22 vidéki településen vagyunk jelen. A 2019-ben elindult Egészséges utcák projektünk azonban kifejezetten Budapest fókuszú.
magyarnarancs.hu: A Radgipfel 2022, Ausztria legnagyobb, idén április elején tartott biciklis konferenciájának és találkozójának az egyik fő programján maga az ötletgazda, Lucy Saunders ismertette a Healthy streets fogalmát, és azt, Londonban hogyan alkalmazzák a kezdeményezés által megállapított mutatókat. Ez új megközelítés arra nézve, hogyan tehetjük élhetőbbé utcáinkat. Nálunk ti jelentettétek meg a kiadványukat 2019-ben. De maga a fogalom egyáltalán nem ment át a köztudatba. Egyáltalán: mik azok az Egészséges utcák?
VL: 2011-ben jelent meg Londonban az elméleti és kimondottan az ottani helyzetre adaptált ajánlás, olyan mutatókkal, amelyek meghatározzák, mennyire számít egészségesnek egy adott közterület. A cél, hogy az adott város közterület-, illetve közlekedésfejlesztését egy általánosabb célrendszer alá rendelve javuljon az adott helyen élők életminősége. Lucy Saunders közlekedési és egészségügyi szakértő ötlete volt, és már 2014-ben alkalmazni kezdték.
Az Egészséges utcák tíz különböző indikátor alapján méri, milyen egy utca.
Azért is kezdtünk intenzívebben foglalkozni ezzel, mert a koncepció jó, de a gyakorlatban nem igazán jelenik meg sem a civil szervezetek, sem a főváros szintjén. Londonban annyira magától értetődő volt az alkalmazása, hogy a Transport for London, azaz a londoni közlekedési közszolgáltató vállalat aktívan, startégiaként használja. Ez alapján terveznek, ez alapján alakítják a várost. Mi nem csak lefordítottuk ezt a kiadványt, hanem átültettük a magyar viszonyokra. Balogh Samu fordította, aki most Karácsony Gergely kabinetfőnökeként dolgozik, korábban pedig a Járókelő önkéntese volt. Most készítjük az Egészséges utcák 2-t, ennek a bővített kiadását, az új eredmények tükrében. Célunk, hogy minél többen megismerjék és alkalmazzák a gyakorlatban, és az ajánlások hivatalos szinten is megjelenjenek. Hogy elvárás legyen ez az egészséges városra vonatkozó kritériumrendszer, amikor legközelebb valamilyen köztérfelújításba kezdenek. Londonban már látványosak a változások.
magyarnarancs.hu: Mik ezek az indikátorok?
VL: Például hogy az adott utcán legyenek pihenőhelyek, elférjenek a gyalogosok és a biciklisták is, ne legyen túl nagy a zaj. A tíz indikátor közt sok az átfedés, mert minden összefügg mindennel: ha több a zöld, tisztább lesz a levegő. Ahol kisebb a forgalom, lehet sétálni, biciklizni, az utcát használók nagyobb biztonságban érzik magukat. Hogy az adott szakaszon mennyivel közlekedhetsz, szintén kapcsolható a bizonsságérzethez, de a zajszinthez is.
magyarnarancs.hu: A IX. kerületi Tompa utcát jó példaként említitek, mint olyan utcát, ami sok indikátornak megfelel. De számos kategória nehezen definiálható, mint például az is, hogy “mindenki otthon érzi magát”.
VL: Igen, a Tompa utca valóban kivétel, de nem lehet minden utca ilyen. Nem lehet minden utca ennyire forgalomcsillapított, nem fér el mindenhol ennyi zöld és ennyi üzlet, terasz; bár jó lenne, de a legtöbb utca, nem képes ennyi mindent befogadni.
Az, hogy egész Budapest Tompa utcákból álljon: álomkép.
És igen, valóban nincsenek még egzakt módon definiálva az indikátorok. Mi magunk is idén januárban kezdtünk neki a munkának, hogy számokat rendeljünk egy-egy indikátorhoz; például pontosan mennyi árnyék és védett hely kellene, illetve mennyi fára lenne szükség bizonyos területeken. (Londonban megszületett az elmélet kvantitatív változata is.) A fővárossal is egyeztetünk, és mint kiderült, nekik is van egy Egészséges utcák projektjük. A városháza elkezdte a londoni pontrendszert átalakítani a magyar viszonyokra, a munkát június végén fejezték be. Megkaptuk ezt a változatot, és más civil szervezeteket is bevonva elkezdtük élőben tesztelni az utcákat. Véleményezhetjük is a projektet, ami nagyon jó, mert kritikák és vélemények találkozhatnak. Finomodik a rendszer, egy-egy indikátorhoz nem egyetlen szám tartozik; vannak szempontok, amiket többhöz is tudunk kapcsolni. Súlyozásos szisztéma alakult ki, százalékokban mérünk. Egy hónapon át zajlott a közös munka, a végén megszületett a közösen elfogadott ajánlás, amit átadtuk a fővárosnak. Több javaslatunkat el is fogadták.
magyarnarancs.hu: Mégis úgy tűnhet, mintha a cél az lenne, hogy a város csak sétálóutcákból álljon.
VL: Más mutatói vannak az úgynevezett helyi utcáknak (local street), és mások a nagyobb forgalomra tervezett utcáknak, mint amilyen mondjuk a Szentendrei út. Minden utcát a saját funkciójának megfelelően kell fejleszteni. Az is fontos szempont, melyik található a belvárosban, melyik külső városrészekben. Épp ezek miatt a kérdések miatt is szeretnénk minél több edukáló rendezvényt tartani. Idén például a Szigeten is népszerűsítettük a koncepciót, illetve szeretnénk minél több beszélgetést szervezni, főképp a vitatott, érzékeny témákkal kapcsolatban. Meghívni azokat az érdekvédelmi szervezeteket, amelyek látszólag más véleményen vannak, az autósokat, a kerékpárosokat, a taxisokat. Most az a helyzet, hogy a legtöbben ugyanazt mondjuk: tisztább levegőt és a szén-dioxid kibocsátás csökkentését szeretnénk, de az érdekek mégis ütköznek. A szemléletformáló kampányt összekötnénk a gyakorlattal, ami a város egészségesebb átalakítását célozná. Mondjuk első lépésként barátságosabbá tennénk a buszmegállókat több árnyékkal, több ülőhellyel. Felmérések publikálását tervezzük; az angol változatban ugyanis vannak statisztikák arról, hogy teszem azt a közlekedésből származó mérgező gázok a lakosság hány százalékának okoznak megbetegedést, illetve korai halált, mennyi közúti baleset történik és hasonlók. Ezeket az adatokat szeretnénk itthon is összegyűjteni és megjelentetni.
magyarnarancs.hu: Milyen lenne az ideális Szentendrei út?
VL: Budapesten az lenne a fő cél, hogy a belváros forgalomcsillapítottabb terület legyen, ahol kényelmesebb gyalog, közösségi közlekedéssel vagy kerékpárral közlekedni. Olyan infrastruktúrát kellene kialakítani, ahol az összes közlekedési eszköz és mód gyorsabb, biztonságosabb és olcsóbb, mint az autó. Ez minimum elvárás lenne, nálunk mégis mindig az derül ki, hogy utópia. Londonban alap a dugódíj, ami nem is igényel infrastruktúraátalakítást, viszont azonnali hatása van. Vagy nézzük a belvárosi parkolást: az, hogy ilyen olcsó, szinte generálja, hogy mindenki autót tartson, nem is egyet, ami nagy hatással van a zöldterületekre és a gyalogosforgalomra. A parkolásból felszabadítható tér átadható a gyalogos, bringás forgalom számára, amire a belvárosban különösen nagy szükség lenne. A pandémiénak is ez volt az egyik fontos üzenete: igenis van igénye a városi lakosságnak több gyalogosbarát zöldterületre, mégsem történtek szignifikáns változások ezen a téren, pedig az ilyen külső hatásokat meg kellene lovagolni. Ha feloldanák az árstopot a benzin esetében, biztosan redukálódna a városi autóhasználat. Luxemburgban például már ingyenessé tették a tömegközlekedést. Minden kis változásra gyorsan és hatékonyan kellene reagálni. Ehhez lenne szükség biztos civil szervezeti bázisra, mert mint tudjuk, a hivatalos helyeken minden lassabban megy. A legtöbb kerületben vannak amúgy proaktív civilek, a VIII. kerületben például volt sok közösségi aszfaltfestés, és kisebb utcaszakaszokat is megnyitottak a gyalogosok számára. Igenis lehet tiltakozni, ha valaki túl forgalmasnak ítéli meg a saját utcáját. Összefogással születtek már eredmények.
magyarnarancs.hu: Igen, de akkor egy másik utcába terelődik át…
VL: Alapjáraton mindenki élhető helyen szeretne élni. De úgy tűnik Budapest nem jár elöl abban, hogyan lehetne az érdekeket egy irányba terelni.
(Címlapképünkön: "Az emberek szívesen sétálnak és bicikliznek." Fotó: Szakáll Anetta/Járókelő)
Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
