Interjú

„Legalább tudod, hol vannak”

Donatella Di Pietrantonio író

Könyv

Első regényével 49 évesen jelentkezett, s rögtön a kritikusok és az olvasók kedvence lett. Egyszerű, de rendkívüli érzelmeket felmutatni képes nyelve teszi egészen különlegessé a műveit. A szerzővel a Könyvfesztivál után beszélgettünk dialektusról és odaadott gyerekekről, személyességről és a nők helyzetéről is.

Magyar Narancs: A nálunk megjelent két regényében, A visszaadott lányban (ebből film és színdarab is készült) és a Halásznegyedben az eredeti változatukban használja az egyik délolasz dialektus elemeit is. Miért?

Donatella Di Pietrantonio: Sok író és sok mű inspirált, de a legnagyobb hatással Agota Kristof volt rám. Már felnőttként olvastam, amikor már írtam ugyan, de csak az asztalfióknak. És teljesen más nyelvezettel, mint amit a könyveimben használok. Az anyanyelvem ugyanis egy szűkebb dialektus, az irodalmi olasszal csak az iskolában találkoztam. Sokáig emiatt nagyon összetett mondatokban, rengeteg redundáns elemmel, hosszan hömpölygő szövegrészekkel fejeztem ki magam. Igyekeztem magamnak is bebizonyítani, hogy igenis uralom a nyelvet. Ám Kristof világába merülve összedőlt a kártyavár. Rácsodálkoztam erre a nagyon lényegre törő, tiszta és lemeztelenített nyelvezetre, amely egészen szikár és erős volt. Rájöttem, hogy bennem is egy hasonló hang rejtőzik. Ami aztán paradox módon visszavezetett a dialektusomhoz is, az ugyanis szintén nagyon közvetlen, és semmi fölösleges nincs benne. Ez a fordulat megértette velem a dialektus esszenciáját, és letisztította bennem az irodalmi olasz nyelvet.

MN: Ennyire más a kettő?

DDP: Mint egy idegen nyelvet, úgy kellett elsajátítanom. Ráadásul, amibe beleszülettem, az különösen más volt. Ez egy olyan szűk nyelv, amelyet csak néhány ezer ember használt, kimondottan csak abban a völgyben beszélik, ahol éltünk. Persze vannak hasonlóságok, átfedések és érintkezések, de még a metodika, ahogy az olaszt tanultuk is annak felelt meg, ahogyan az idegen nyelveket oktatják. De ez nekem nem volt teher, sőt. Lenyűgözött az olasz végtelen gazdagsága. A dialektusban például nincsenek szavak az elvontabb fogalmakra, az érzések, az érzelmek kifejezésére. Az enyémben még a „szeretni” szó sem létezik. Az olasz nyelv értette meg velem, hogy az írás rendkívüli eszköze lehet az önkifejezésnek.

MN: A szülei azért adtak szöveget a kezébe?

DDP: Otthon nálunk egyáltalán nem voltak könyvek. A völgyben anyu volt az egyetlen, aki igazán tudott olvasni. Amikor elment a faluba, vett nekem egy-két mesekönyvet. És ő volt az is, aki olykor a tanyaközpontban telente felolvasóestéket tartott az összegyűlt helyieknek.

MN: A saját első szövegei mik voltak?

DDP: Kis versecskék, a környező természettől ihletve, már olaszul. És voltak naplóim. Felsős koromban, 12–13 évesen az irodalomtanárunk kérte, írjunk feljegyzéseket a nyáron. Annyira erős volt bennem az önkifejezés utáni vágy, hogy azon a nyáron teleírtam hat füzetet. A tanárnő nagyon örült, hazavitte és meg is tartotta ezeket. Sok évvel később, amikor meg akartam érteni, miből gyökerezik az írásom, vissza akartam kérni tőle a jegyzeteimet. Megtudtam, már nincsenek meg, kidobta. Sokkoló volt. Pár későbbi füzetemet viszont őrzöm még.

 
Fotó: Legát Anna Franciska

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.