Interjú

„Legalább tudod, hol vannak”

Donatella Di Pietrantonio író

Könyv

Első regényével 49 évesen jelentkezett, s rögtön a kritikusok és az olvasók kedvence lett. Egyszerű, de rendkívüli érzelmeket felmutatni képes nyelve teszi egészen különlegessé a műveit. A szerzővel a Könyvfesztivál után beszélgettünk dialektusról és odaadott gyerekekről, személyességről és a nők helyzetéről is.

Magyar Narancs: A nálunk megjelent két regényében, A visszaadott lányban (ebből film és színdarab is készült) és a Halásznegyedben az eredeti változatukban használja az egyik délolasz dialektus elemeit is. Miért?

Donatella Di Pietrantonio: Sok író és sok mű inspirált, de a legnagyobb hatással Agota Kristof volt rám. Már felnőttként olvastam, amikor már írtam ugyan, de csak az asztalfióknak. És teljesen más nyelvezettel, mint amit a könyveimben használok. Az anyanyelvem ugyanis egy szűkebb dialektus, az irodalmi olasszal csak az iskolában találkoztam. Sokáig emiatt nagyon összetett mondatokban, rengeteg redundáns elemmel, hosszan hömpölygő szövegrészekkel fejeztem ki magam. Igyekeztem magamnak is bebizonyítani, hogy igenis uralom a nyelvet. Ám Kristof világába merülve összedőlt a kártyavár. Rácsodálkoztam erre a nagyon lényegre törő, tiszta és lemeztelenített nyelvezetre, amely egészen szikár és erős volt. Rájöttem, hogy bennem is egy hasonló hang rejtőzik. Ami aztán paradox módon visszavezetett a dialektusomhoz is, az ugyanis szintén nagyon közvetlen, és semmi fölösleges nincs benne. Ez a fordulat megértette velem a dialektus esszenciáját, és letisztította bennem az irodalmi olasz nyelvet.

MN: Ennyire más a kettő?

DDP: Mint egy idegen nyelvet, úgy kellett elsajátítanom. Ráadásul, amibe beleszülettem, az különösen más volt. Ez egy olyan szűk nyelv, amelyet csak néhány ezer ember használt, kimondottan csak abban a völgyben beszélik, ahol éltünk. Persze vannak hasonlóságok, átfedések és érintkezések, de még a metodika, ahogy az olaszt tanultuk is annak felelt meg, ahogyan az idegen nyelveket oktatják. De ez nekem nem volt teher, sőt. Lenyűgözött az olasz végtelen gazdagsága. A dialektusban például nincsenek szavak az elvontabb fogalmakra, az érzések, az érzelmek kifejezésére. Az enyémben még a „szeretni” szó sem létezik. Az olasz nyelv értette meg velem, hogy az írás rendkívüli eszköze lehet az önkifejezésnek.

MN: A szülei azért adtak szöveget a kezébe?

DDP: Otthon nálunk egyáltalán nem voltak könyvek. A völgyben anyu volt az egyetlen, aki igazán tudott olvasni. Amikor elment a faluba, vett nekem egy-két mesekönyvet. És ő volt az is, aki olykor a tanyaközpontban telente felolvasóestéket tartott az összegyűlt helyieknek.

MN: A saját első szövegei mik voltak?

DDP: Kis versecskék, a környező természettől ihletve, már olaszul. És voltak naplóim. Felsős koromban, 12–13 évesen az irodalomtanárunk kérte, írjunk feljegyzéseket a nyáron. Annyira erős volt bennem az önkifejezés utáni vágy, hogy azon a nyáron teleírtam hat füzetet. A tanárnő nagyon örült, hazavitte és meg is tartotta ezeket. Sok évvel később, amikor meg akartam érteni, miből gyökerezik az írásom, vissza akartam kérni tőle a jegyzeteimet. Megtudtam, már nincsenek meg, kidobta. Sokkoló volt. Pár későbbi füzetemet viszont őrzöm még.

 
Fotó: Legát Anna Franciska

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.