Kisjátszótér

„Szó nélkül szerelnek”

Nógrádi Gábor író

Könyv

Több könyve kötelező olvasmány, pár éve indult életművének új kiadása. Sokoldalú alkotó, a gyerekirodalom mellett forgatókönyv- és versírással is foglalkozik. A pályájáról, írásról, olvasásról, az oktatási rendszerről és a giccskultúráról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Édesapja kereskedő volt, ezért kereskedelmi szakközépiskolába küldték. Ugyanakkor azt állítja, hogy nem volt más választása, csak az írás.

Nógrádi Gábor: Másik pálya valóban elképzelhetetlen volt. A mélyről jövő belső motivációm már 3–4 éves koromban létezhetett. Anyám nagyon korán megtanított olvasni, és mindig fel is olvasott nekem. Adyt, ami persze egy gyerek számára nemigen értelmezhető. Hogy mi maradt meg bennem Ady indulatából és átkozódásaiból? Talán maga az érzés, ami anyám előadásában belém is átszivárgott. Anyámnak Auschwitzból hazatérve Ady egyfajta kapaszkodót nyújtott. Szegények voltunk, kevés könyvhöz jutottunk hozzá, az Öreg néne őzikén kívül Ady volt a könyvespolcunkon. Anyám verseket is írt, elég gyöngéket, és korán meghalt. De valahogy átszivárgott belém a szellemisége, a személyisége. Emlékmécses-gyerek vagyok. Dina Wardi izraeli pszichológus fogalma ez, ő elsősorban a holokauszt-túlélők leszármazottaira alkalmazta, de kiterjeszthető minden nagy tragédiát átélt emberre: a halálból visszajött túlélők gyermekei átveszik a szüleik traumáját, és viszik tovább az üzenetet.

MN: Hogyan érintette, hogy nem tanulhatott?

NG: A kudarcok mindig előrevittek, nélkülük nem született volna meg az úgynevezett életművem. Amikor visszakaptam egy kéziratot, mert volt erre is példa, sosem omlottam össze. Bírni kell. Hajtóerőként használni. De nekem könnyű: gyerekkoromtól ütés­álló vagyok. Hiszen például éppen abba a gimnáziumba nem vettek fel jeles tanulóként, amelyet a dédnagyapám és mind a kilenc gyereke egykor támogatott. Persze a technikumból az egyetemre sem jutottam be. Borzasztóan kellett hinni magamban, hogy túléljek.

MN: A könyveinek a többsége, a nehéz témák dacára is tele van humorral, és a végén mindig kisimulnak a dolgok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.