Kisjátszótér

„Szó nélkül szerelnek”

Nógrádi Gábor író

Könyv

Több könyve kötelező olvasmány, pár éve indult életművének új kiadása. Sokoldalú alkotó, a gyerekirodalom mellett forgatókönyv- és versírással is foglalkozik. A pályájáról, írásról, olvasásról, az oktatási rendszerről és a giccskultúráról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Édesapja kereskedő volt, ezért kereskedelmi szakközépiskolába küldték. Ugyanakkor azt állítja, hogy nem volt más választása, csak az írás.

Nógrádi Gábor: Másik pálya valóban elképzelhetetlen volt. A mélyről jövő belső motivációm már 3–4 éves koromban létezhetett. Anyám nagyon korán megtanított olvasni, és mindig fel is olvasott nekem. Adyt, ami persze egy gyerek számára nemigen értelmezhető. Hogy mi maradt meg bennem Ady indulatából és átkozódásaiból? Talán maga az érzés, ami anyám előadásában belém is átszivárgott. Anyámnak Auschwitzból hazatérve Ady egyfajta kapaszkodót nyújtott. Szegények voltunk, kevés könyvhöz jutottunk hozzá, az Öreg néne őzikén kívül Ady volt a könyvespolcunkon. Anyám verseket is írt, elég gyöngéket, és korán meghalt. De valahogy átszivárgott belém a szellemisége, a személyisége. Emlékmécses-gyerek vagyok. Dina Wardi izraeli pszichológus fogalma ez, ő elsősorban a holokauszt-túlélők leszármazottaira alkalmazta, de kiterjeszthető minden nagy tragédiát átélt emberre: a halálból visszajött túlélők gyermekei átveszik a szüleik traumáját, és viszik tovább az üzenetet.

MN: Hogyan érintette, hogy nem tanulhatott?

NG: A kudarcok mindig előrevittek, nélkülük nem született volna meg az úgynevezett életművem. Amikor visszakaptam egy kéziratot, mert volt erre is példa, sosem omlottam össze. Bírni kell. Hajtóerőként használni. De nekem könnyű: gyerekkoromtól ütés­álló vagyok. Hiszen például éppen abba a gimnáziumba nem vettek fel jeles tanulóként, amelyet a dédnagyapám és mind a kilenc gyereke egykor támogatott. Persze a technikumból az egyetemre sem jutottam be. Borzasztóan kellett hinni magamban, hogy túléljek.

MN: A könyveinek a többsége, a nehéz témák dacára is tele van humorral, és a végén mindig kisimulnak a dolgok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.