Rudas Dóra

Hogy mi emberek milyen tékozlóan bánunk az erőforrásainkkal, arról az egyre vészjóslóbb környezetvédelmi figyelmeztetéseknél is többet mesélhetnének azok a történetek, amelyek kiagyalói nyakló nélkül tárgyalják a barátságból alakuló szerelem témáját.

Talán még az éhesebb kultúra­fogyasztók esetében is igen alacsony lehet annak a havi átlaga, ahányszor a bécsi pop- vagy pláne underground zenére gondolnak, ezért is van itt az ideje Philipp Jedicke dokumentumfilmjének, amely hús-vér emberekkel tölti meg a nézők témával kapcsolatos asszociációit

Bár az érzékenyítés korát éljük, az ítélkezést ugyanolyan hirtelen és kategorikusan éljük meg, mint korábban (szerencsére ma már egész más okokból helyezzük a vörös pöttyöt bárki homlokára).

A földműves migránsok gyermeke­ként született, mexikói származású asztronauta története bizonyítja, hogy valóban az élet írja a legjobb forgatókönyvet – a rendezést azonban rendre halandókra bízza…

Itt a Netflix leg­újabb coming of age filmje, Adam Sandlerrel és némi „nunipukival” – vallási alapokba ágyazva. Ajvé!

A pénzszórással, tágabb értelemben bármilyen pazarlással alapvetően semmi gond.

Az embernek két alapmotivációja van, menekülni a fájdalom elől, valamint kergetni az élvezeteket – ahogy ezt már az elején elmagyarázza a Netflix új húzóterméke.

Biztosra vehettük, hogy a fehér férfiakat a koleszterinnél is jobban fenyegető #metoo-ra jókora pofonnal válaszolnak majd az érintettek, amint lehetőségük lesz rá.

Ami az Y generációnak Lady Gaga, az a Z-nek Billie Eilish. Ám azt a fegyvert, amelyet Gaga a férfiak lába közé tesz, Eilish már saját halántékához tartja. Az énekesnő nemcsak felvállalja mentális zavarait, de már-már fetisizálja is azokat, régóta várt frissítést nyomva ezzel a „normális” szó jelentésére.

Pán Péter-szindrómások, egyesüljetek!

Ahogy a filmek tudnak érzékenyíteni, úgy tudnak zsibbadttá tenni is.