Rudas Dóra

Hány bőrt lehet még lehúzni egy ártatlan nő haláláról?

Már 2002-ben is tudtuk, hogy David Simon örökérvényű történetet írt, de azt nem sejtettük, hogy húsz évvel később is elég lesz csupán lefújnia a port a feldolgozott alapkonfliktusról ahhoz, hogy egy – a Dróthoz felérni ugyan nem képes, de – aktuális sorozatot készíthessen.

A szerelem a művészetek legkeresettebb témája, már csak azért is, mert ha a beteljesült nem is, a beteljesületlen verziója mindenkit érinthet. Nem is csoda tehát, hogy olyan misztikum lengi körül, amihez a valóságnak felérnie gyakorlatilag lehetetlen.

Akár a Széll Kálmán tér címet is kaphatta volna Baranyi Benő – nyomokban Török Ferenc népszerű darabját idéző – filmje.

Ha egyik meglévő kategóriába sem férsz bele, csinálj egyet magadnak – ezt üzeni utóbbi alkotásaival Nicolas Cage.

„Ma már nem csinálnak olyan filmeket, mint a 80-as években” – hangzik el olykor a panasz, s többnyire jogosan, hiszen számos szeretett akcióvígjáték-elem sosem fog már visszatérni a mai mozikba.

Ne szidd a műveidet, mert azzal a rajongóidat bántod meg – üzeni Az elveszett város, majd a sajátjaival megetet egy ugyanolyat, mint amit végig kritizál.

„Orális szex a #metoo korában?” – hangzik el a tételmondat a tavalyi év egyik legkedveltebb filmjében.

Michael Bay a filmrendezők Henry Fordja, aki nézőinek minden igényét ki tudja elégíteni, ha azt az egyet kérik tőle, amit előállítani képes. A pénz nem akadály, akár ez is lehetne a filmjeinek alcíme, hiszen castingra, sport­autókra, lenyűgöző helyszínekre sosem sajnálja a büdzsét, a legtöbbet persze ezek felrobbantására költ.

A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.

Ha már az elnyomás elleni tüntetést is ki kell szervezni másnak, hogy addig is húzhassuk az igát, akkor itt az idő, hogy cselekedjünk.