Visszhang: film

Amikor utoljára gyerekek voltunk

Visszhang

A „háborús gyerekfilmekre” nem lehet nemet mondani, tudja ezt minden alkotó is.

Innentől pedig már csak az ízlésen múlik, hogy az elkészült művel pusztán szemérmetlen érzelemgenerálás lesz-e a cél, vagy ezen túlmutató értékeket is terveznek bele. A színészként és forgatókönyv­íróként ismert Claudio Bisio első rendezésében receptből dolgozik ugyan, de mértéktartóan.

A második világháború már javában zajlik, ám a gyerekekhez még nem ért el a hír, hogy gyűlölni kell egymást, így egy olasz felső vezető fia, egy árja-zsidó, de még egy árva kislány is megfér a grundon, ahonnan csúzlikkal és fapuskákkal lődözik a felettük röpködő bombázókat. Egy napon a zsidó fiút elviszik, ezért a három kis bajtársa megszökik otthonról, hogy a vonat nyomát követve megtalálják a barátjukat, és elmondják a németeknek: véletlenül rossz zsidót hoztak el, mert az övék nem olyan…

Nos, könnyen látható, milyen csapdákat állít a már címében is keserédes Amikor utoljára gyerekek voltunk, hiszen csupán egy (néhol kissé elvékonyodó) sztoriréteggel vonja be a kiásott vermet. A néző tulajdonképpen – akárcsak egy gyerekkel tenné – maximum eljátssza, hogy nem látja azt, de még így is, a vígjátéki eszközök ellenére is viszonylag mélyre tud pottyanni az érzelmi gödörben. Gyermeki nézőpontból még a szokásosnál is érthetetlenebbnek és kegyetlenebbnek tűnnek a háború borzalmai, ám a film csak hárítva, gyermeteg poénok álcája mögül kilesve enged odanéznünk a „rossz részeknél”. Jól is van ez így.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.