A férfi házassága már épp felépülne a félrelépésből, amikor Carolynt egy napon megkötözve, holtan találják. Rusty elvállalja az ügyet, remélve, hogy sosem derül fény az afférra, ám a holttest mellett talált testnedvek a rettegett (ám fentiekkel elkerülhető) összeférhetetlenséget bizonyítják, így a férfi nem csak az ügyet, de a nehezen visszaszerzett feleségét és – immáron első számú gyanúsítottként – a szabadságát is elveszítheti. Bár a nézőmarasztalóan erotikus flasbackek (különösen Renate Reinsvétől fűtve) némileg választ adnak a „megérte?” kérdésre, David E. Kelley jogi thrillere a családi színtérnél jóval egészebb képet igyekszik adni a romlottságról. Előléptetéseknek, választásoknak téve eszközévé a borzalmas tragédiát, az igazságszolgáltatás és a politika korrupciójának mélyéről tudósít. Bár konkrétabbat nem igazán mond annál, hogy bizony létezik ilyen, és ez nem jó.
Jake Gyllenhaal, Scott Turow regényének (újra)feldolgozásában épp olyan, amilyenre számítunk, ám a rongyosra koptatott „vívódó férfi” alakjánál sokkal izgalmasabb az ügyésznő figurája. Talán túlzás lenne gerillafeminizmusnak nevezni, mégis van abban valami bizarrul felszabadító, hogy annyi makulátlan, glorifikált női áldozat után ezúttal egy szemérmetlen irodai házinyúl kerül terítékre – nyárson.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
