Visszhang: tévésorozat

Robbanó cicák

Visszhang

Isten mennybéli apartmanjában elalszik a dinópornón, közben odaégeti a mirelitpizzát (tényleg a saját képére formált minket), ezzel pedig felgyújtja a fél mennyországot.

És nem is ez az első ilyen húzása, ezért a felső vezetés leküldi őt a Földre, hogy kicsit közelebb kerüljön a híveihez, és megjöjjön végre az esze. Valami átlagosnál is átlagosabb családhoz kerül, egy – a földi viszonylatban szintén teljhatalomnak örvendő – házimacska képében. El kell érnie, hogy a széthulló család újra egymásra találjon, ám nincs egyedül nagyravágyó terveivel, a szomszéd dagadék cicája ugyanis nem más, mint Belzebub…

Az azonos nevű társasjátékból táplálkozó animációs sorozat egy metapoénnal indít, és maga is egy társas köré szervezi az eseményeket. A kis család prizmáján át az amerikai társadalom számos, okkal takargatott zegzugára vetül valamennyi fény, így a roastingból nem maradnak ki a politika, a fogyasztói társadalom, a geekek és az Evanescence sem. A poénok olyan sebességgel pörögnek, hogy a tartalmukon nemigen marad idő gondolkodni, örülhetünk, ha észrevesszük, hogy az isteni cica hangja épp a Lucifer szerephez szokott Tom Ellisé.

Hiába a vad alapötlet, egy ilyen produkció ma már – egyebek mellett az alkotók korábbi darabjai miatt (A Simpson család és a BoJack Horseman), nem igazán tud kitűnni a telített piacon. Ettől még a Robbanó cicák sok bulizó fiatal – különösen a kannabiszt legalizáló amerikai államokban élők – kezdő szettjébe bekerülhet a nasi és a kedvenc rapválogatás mellé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.