Visszhang: tévésorozat

Robbanó cicák

Visszhang

Isten mennybéli apartmanjában elalszik a dinópornón, közben odaégeti a mirelitpizzát (tényleg a saját képére formált minket), ezzel pedig felgyújtja a fél mennyországot.

És nem is ez az első ilyen húzása, ezért a felső vezetés leküldi őt a Földre, hogy kicsit közelebb kerüljön a híveihez, és megjöjjön végre az esze. Valami átlagosnál is átlagosabb családhoz kerül, egy – a földi viszonylatban szintén teljhatalomnak örvendő – házimacska képében. El kell érnie, hogy a széthulló család újra egymásra találjon, ám nincs egyedül nagyravágyó terveivel, a szomszéd dagadék cicája ugyanis nem más, mint Belzebub…

Az azonos nevű társasjátékból táplálkozó animációs sorozat egy metapoénnal indít, és maga is egy társas köré szervezi az eseményeket. A kis család prizmáján át az amerikai társadalom számos, okkal takargatott zegzugára vetül valamennyi fény, így a roastingból nem maradnak ki a politika, a fogyasztói társadalom, a geekek és az Evanescence sem. A poénok olyan sebességgel pörögnek, hogy a tartalmukon nemigen marad idő gondolkodni, örülhetünk, ha észrevesszük, hogy az isteni cica hangja épp a Lucifer szerephez szokott Tom Ellisé.

Hiába a vad alapötlet, egy ilyen produkció ma már – egyebek mellett az alkotók korábbi darabjai miatt (A Simpson család és a BoJack Horseman), nem igazán tud kitűnni a telített piacon. Ettől még a Robbanó cicák sok bulizó fiatal – különösen a kannabiszt legalizáló amerikai államokban élők – kezdő szettjébe bekerülhet a nasi és a kedvenc rapválogatás mellé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.