Robbanó cicák

Isten mennybéli apartmanjában elalszik a dinópornón, közben odaégeti a mirelitpizzát (tényleg a saját képére formált minket), ezzel pedig felgyújtja a fél mennyországot.

És nem is ez az első ilyen húzása, ezért a felső vezetés leküldi őt a Földre, hogy kicsit közelebb kerüljön a híveihez, és megjöjjön végre az esze. Valami átlagosnál is átlagosabb családhoz kerül, egy – a földi viszonylatban szintén teljhatalomnak örvendő – házimacska képében. El kell érnie, hogy a széthulló család újra egymásra találjon, ám nincs egyedül nagyravágyó terveivel, a szomszéd dagadék cicája ugyanis nem más, mint Belzebub…

Az azonos nevű társasjátékból táplálkozó animációs sorozat egy metapoénnal indít, és maga is egy társas köré szervezi az eseményeket. A kis család prizmáján át az amerikai társadalom számos, okkal takargatott zegzugára vetül valamennyi fény, így a roastingból nem maradnak ki a politika, a fogyasztói társadalom, a geekek és az Evanescence sem. A poénok olyan sebességgel pörögnek, hogy a tartalmukon nemigen marad idő gondolkodni, örülhetünk, ha észrevesszük, hogy az isteni cica hangja épp a Lucifer szerephez szokott Tom Ellisé.

Hiába a vad alapötlet, egy ilyen produkció ma már – egyebek mellett az alkotók korábbi darabjai miatt (A Simpson család és a BoJack Horseman), nem igazán tud kitűnni a telített piacon. Ettől még a Robbanó cicák sok bulizó fiatal – különösen a kannabiszt legalizáló amerikai államokban élők – kezdő szettjébe bekerülhet a nasi és a kedvenc rapválogatás mellé.