Robbanáspont

Akció, robbanások és Jessica Alba – úgy hangozhat, mint egy ígéretes este kezdete, de vigyázzunk, mit kívánunk.

Parker profi kommandós, aki simán lenyom teljes csapatokat anélkül, hogy összekócolná a haját. Semmi sem ingathatja meg, csupán a hír, hogy szeretett édesapja különös körülmények között elhunyt. A nő azonnal hazasiet, ahol a jól ismert közeg, annak minden jó- és rosszfiújával lelkesen fogadja. Ő azonban bajt szimatol a helyi vagány, a redneck Elvis ügyletei mögött, márpedig az ő szimata – tévedhetetlen női főhős lévén – bizonyosan nem csal. Apja talán mégsem egy véletlen áldozata lett? Talán az egész város, szenátorostul érintett az ügyben? És ami még fontosabb, van olyan forgatókönyv, amire a Netflixnél nemet mondanak?

Persze ez nem teljesen jogos, hiszen Mouly Surya érdemes rendezőnő, akinek korábbi thrillerét Cannes-ban is jelölték díjra, épp ezért különös, hogy most ennyivel lejjebb adta. Hogy a mexikóiakat még mindig az ital-kés-abuela kombóval azonosítják, azt egy indonéz direktor (részben) mexikói származású főszereplős filmjének ki tudja mennyire jogos felróni, ám a produkció maga nemzetközileg is értékelhetetlen. Alba kisasszonyon nem csak a golyó, az idő sem fog, ami persze alapköve­telmény egy női akciófilmnél, de hogy a látottak sem empátiát, sem izgalmat nem tudnak ébreszteni, az több mint kínos. Természetesen más érzelmek ébresztése is cél lehet, ahhoz azonban túl feminista a film, így végül senki igényeit nem képes kiszolgálni.