Visszhang: tévésorozat

Nő a tóban

Visszhang

Egy fekete nő, akinek lenne mit mondania, de nem beszélhet és egy zsidó asszony, aki ugyan szót emelhet (mert ez itt most épp a 60-as évek Amerikája), de nincs igazán saját hangja.

Az egyik meghal, a másik nyomozni kezd utána, hogy végül magára találjon rá. Micsoda ellentétekbe szőtt hasonlóságok, hasonlóságokba gabalyodó ellentétek… hogy ez a történet képernyőre született, annak az Apple TV a megmondhatója – más se nagyon.

„Amíg az oroszlán meg nem tanul írni, minden történet a vadászt dicsőíti.” Ezzel a mondattal nyit a sorozat, a néző pedig máris ráharap a szépen csillogó horogra, remélve, hogy ezúttal nem csak egy újabb, miniszériára nyújtott kiáltványt fognak lenyomni a torkán. Van okunk bizakodni, hiszen a közelmúltban például az Eric is bizonyította, hogy igenis lehet még szervesen foglalkozni az elidegenítésig nyúzott társadalmi kérdésekkel, ráadásul Natalie Portman és Moses Ingram jelenléte is okot adhat a tenyerünk izgatott dörzsölésére.

A látvány indokoltan felkavaró, a képi világ épp olyan fojtogató, amilyen Baltimore lehetett e tájt egy színes bőrű nő számára, a történet – lévén, hogy az adaptált regény valós eseményeket dolgoz fel – valamelyest adott, és a didaxis elkerülésének vádja sem érheti a készítőket. De a kivetettségben összekapaszkodó, egymást a vízből ki- (és be-) rántó női sorsok még így is olyan biztonsági játék hatását keltik, amilyenből már túl sokat láttunk. A Nő a tóban a feketére, a pirosra, de még a zöld filc­asztalra is tesz tétet, így tulajdonképpen nyert ügye van. Ha ez az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.