Visszhang: tévésorozat

Nő a tóban

Visszhang

Egy fekete nő, akinek lenne mit mondania, de nem beszélhet és egy zsidó asszony, aki ugyan szót emelhet (mert ez itt most épp a 60-as évek Amerikája), de nincs igazán saját hangja.

Az egyik meghal, a másik nyomozni kezd utána, hogy végül magára találjon rá. Micsoda ellentétekbe szőtt hasonlóságok, hasonlóságokba gabalyodó ellentétek… hogy ez a történet képernyőre született, annak az Apple TV a megmondhatója – más se nagyon.

„Amíg az oroszlán meg nem tanul írni, minden történet a vadászt dicsőíti.” Ezzel a mondattal nyit a sorozat, a néző pedig máris ráharap a szépen csillogó horogra, remélve, hogy ezúttal nem csak egy újabb, miniszériára nyújtott kiáltványt fognak lenyomni a torkán. Van okunk bizakodni, hiszen a közelmúltban például az Eric is bizonyította, hogy igenis lehet még szervesen foglalkozni az elidegenítésig nyúzott társadalmi kérdésekkel, ráadásul Natalie Portman és Moses Ingram jelenléte is okot adhat a tenyerünk izgatott dörzsölésére.

A látvány indokoltan felkavaró, a képi világ épp olyan fojtogató, amilyen Baltimore lehetett e tájt egy színes bőrű nő számára, a történet – lévén, hogy az adaptált regény valós eseményeket dolgoz fel – valamelyest adott, és a didaxis elkerülésének vádja sem érheti a készítőket. De a kivetettségben összekapaszkodó, egymást a vízből ki- (és be-) rántó női sorsok még így is olyan biztonsági játék hatását keltik, amilyenből már túl sokat láttunk. A Nő a tóban a feketére, a pirosra, de még a zöld filc­asztalra is tesz tétet, így tulajdonképpen nyert ügye van. Ha ez az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.