Visszhang: tévésorozat

Nő a tóban

Visszhang

Egy fekete nő, akinek lenne mit mondania, de nem beszélhet és egy zsidó asszony, aki ugyan szót emelhet (mert ez itt most épp a 60-as évek Amerikája), de nincs igazán saját hangja.

Az egyik meghal, a másik nyomozni kezd utána, hogy végül magára találjon rá. Micsoda ellentétekbe szőtt hasonlóságok, hasonlóságokba gabalyodó ellentétek… hogy ez a történet képernyőre született, annak az Apple TV a megmondhatója – más se nagyon.

„Amíg az oroszlán meg nem tanul írni, minden történet a vadászt dicsőíti.” Ezzel a mondattal nyit a sorozat, a néző pedig máris ráharap a szépen csillogó horogra, remélve, hogy ezúttal nem csak egy újabb, miniszériára nyújtott kiáltványt fognak lenyomni a torkán. Van okunk bizakodni, hiszen a közelmúltban például az Eric is bizonyította, hogy igenis lehet még szervesen foglalkozni az elidegenítésig nyúzott társadalmi kérdésekkel, ráadásul Natalie Portman és Moses Ingram jelenléte is okot adhat a tenyerünk izgatott dörzsölésére.

A látvány indokoltan felkavaró, a képi világ épp olyan fojtogató, amilyen Baltimore lehetett e tájt egy színes bőrű nő számára, a történet – lévén, hogy az adaptált regény valós eseményeket dolgoz fel – valamelyest adott, és a didaxis elkerülésének vádja sem érheti a készítőket. De a kivetettségben összekapaszkodó, egymást a vízből ki- (és be-) rántó női sorsok még így is olyan biztonsági játék hatását keltik, amilyenből már túl sokat láttunk. A Nő a tóban a feketére, a pirosra, de még a zöld filc­asztalra is tesz tétet, így tulajdonképpen nyert ügye van. Ha ez az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.