Színház

Kapupánik

Kovács D. Dániel: [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt

Kritika

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Valóban. Korunk társadalmi struktúrái nem csúcsosodnak forradalmakba, azt sem tudjuk, melyik felkelés mögé kéne beállnunk. Ha a klímaváltozás elleni tüntetésre elmegyünk fél 7-re, 8-ra már ott tudunk lenni a családi erőszakosoknál, de korán le kell lépni (a biciklis opció tehát ugrott, csak meg ne tudják a klímások), mert Japánnal van konferencia másnap. A munkahelyünket meg nem lehet otthagyni, hiszen a család büszke ránk, mi vagyunk az egyetlenek az unokák közül, akik a bölcsészdiploma ellenére is saját albérletbe tudtak költözni. Akárcsak az álmainkat, a lázadásainkat is egyedül éljük meg, azon verve le az egész nyamvadt generációs szorongásunkat, akit elérünk: magunkon.

A Donkihóte-projekt főhőse is ebből a fojtogató miliőből menekül – mint oly’ sokan, akiknek a nehéz drogok nem hozzáférhetők – a videójátékba. A Cervantes művét több száz évvel későbbre helyező darab sokkal kevesebbet változott, mint azt bevallani szeretnénk. Hősünk megígérte, hogy be fogja fizetni a villanyszámlát, márpedig, ha ő ezt mondja, akkor valószínű, hogy meg is teszi. De előtte még játszik egyet, ennyi megengedhető, hiszen most veszítette el a munkáját, borzalmas főnöke pedig ellopta tőle az évek óta dédelgetett, korszakalkotó tervét az online oktatásról. A valóság azonban hamar befurakszik a világába. Megérkezik a barátnője, aki láthatóan nem először fejezi ki elégedetlenségét a „felnőni képtelen” férfival szemben. Ha mindez nem lenne elég, a lány ráadásul terhes… Hősünk tehát válaszút elé érkezik, vajon szembenéz-e a való világgal és beáll a megtört kisemberek sorába, vagy nagy lesz ott, ahol még lehet nagy: a képzeletében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.