Színház

Kiteljesedhetsz kedvemre

A legenda háza

Kritika

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Persze, csak tárgyakról van szó, másképpen kezelni ezeket őrültség lenne. Akárcsak kalitkába zárt agyaggalambokat etetni, ahogy Ellen teszi ebben az új generációs elnyomástörténetben, amely szemléletesen demonstrálja, hogy progresszió ide vagy oda, a férfiak még mindig eszközként tekintenek a nőkre.

Nincs már plafon, ahová a szemünket forgathatnánk, amikor meghalljuk a #metoo kifejezést, főképp, hogy folyamatosan újabb és újabb művészi közlemény jelenik meg a témában. Egészen immunisak lettünk már. De ettől még a probléma nem oldódott meg, csak még több kérdést vetett fel. Nem feltétlenül arról, hogy mit érzett az áldozat, amikor sarokba szorították, s mennyi idő kellett, míg vissza tudta szerezni az irányítást az élete fölött, hanem például arról, hogy „tudja-e bizonyítani”. Ez a kérdés mozgatja e tragikomédia egyetlen férfi szereplőjét, márpedig ha őt ez mozgatja, akkor az egész darab e köré kénytelen épülni.

Kate (László Lili) ambiciózus filmes szakember, harmincéves, a kislányát neveli és rendező férjét támogatja, hogy fő- vagy mellék­állásban-e, az még nem világos. Most készül visszatérni a munkába, ahol nyomban óriási feladatot bíznak rá: tető alá kell hoznia egy filmötletet az annak alapjául szolgáló egykori dívával, Ellennel (Hernádi Judit), aki évtizedek bujkálása után most visszatér, hogy elmesélje a #metoo történetét bántalmazó exéről (szintén rendező). Kate ellátogat a színésznő vidéki házába, ahol a bohókás kinézetű, a világtól (és ép eszétől) kissé eltávolodott dáma elregéli neki, mi késztette menekülésre annyi évvel ezelőtt. Noha először habozva fogadja, Ellen és a szomszéd Chris (Járó Zsuzsa), de még inkább a ház megmagyarázhatatlan, elementáris ereje teljesen átformálja Kate agyát. Néhány Lyonesse-ben (ez a ház neve) töltött nap után hirtelen őrültségnek tűnik mindaz a nyelés és önfeláldozás, amely a hétköznapok rendes menetének a része volt, és logikusnak az, amit korábban észrevenni sem mert. Kate azonban nem dönthet egyedül a változásról. Mivel ő csak egy nő, talán nem is tudna, de szerető férje megóvja őt még az esetleges kudarctól is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk