Színház

Kiteljesedhetsz kedvemre

A legenda háza

Kritika

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Persze, csak tárgyakról van szó, másképpen kezelni ezeket őrültség lenne. Akárcsak kalitkába zárt agyaggalambokat etetni, ahogy Ellen teszi ebben az új generációs elnyomástörténetben, amely szemléletesen demonstrálja, hogy progresszió ide vagy oda, a férfiak még mindig eszközként tekintenek a nőkre.

Nincs már plafon, ahová a szemünket forgathatnánk, amikor meghalljuk a #metoo kifejezést, főképp, hogy folyamatosan újabb és újabb művészi közlemény jelenik meg a témában. Egészen immunisak lettünk már. De ettől még a probléma nem oldódott meg, csak még több kérdést vetett fel. Nem feltétlenül arról, hogy mit érzett az áldozat, amikor sarokba szorították, s mennyi idő kellett, míg vissza tudta szerezni az irányítást az élete fölött, hanem például arról, hogy „tudja-e bizonyítani”. Ez a kérdés mozgatja e tragikomédia egyetlen férfi szereplőjét, márpedig ha őt ez mozgatja, akkor az egész darab e köré kénytelen épülni.

Kate (László Lili) ambiciózus filmes szakember, harmincéves, a kislányát neveli és rendező férjét támogatja, hogy fő- vagy mellék­állásban-e, az még nem világos. Most készül visszatérni a munkába, ahol nyomban óriási feladatot bíznak rá: tető alá kell hoznia egy filmötletet az annak alapjául szolgáló egykori dívával, Ellennel (Hernádi Judit), aki évtizedek bujkálása után most visszatér, hogy elmesélje a #metoo történetét bántalmazó exéről (szintén rendező). Kate ellátogat a színésznő vidéki házába, ahol a bohókás kinézetű, a világtól (és ép eszétől) kissé eltávolodott dáma elregéli neki, mi késztette menekülésre annyi évvel ezelőtt. Noha először habozva fogadja, Ellen és a szomszéd Chris (Járó Zsuzsa), de még inkább a ház megmagyarázhatatlan, elementáris ereje teljesen átformálja Kate agyát. Néhány Lyonesse-ben (ez a ház neve) töltött nap után hirtelen őrültségnek tűnik mindaz a nyelés és önfeláldozás, amely a hétköznapok rendes menetének a része volt, és logikusnak az, amit korábban észrevenni sem mert. Kate azonban nem dönthet egyedül a változásról. Mivel ő csak egy nő, talán nem is tudna, de szerető férje megóvja őt még az esetleges kudarctól is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.