Színház

Kiteljesedhetsz kedvemre

A legenda háza

Kritika

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Persze, csak tárgyakról van szó, másképpen kezelni ezeket őrültség lenne. Akárcsak kalitkába zárt agyaggalambokat etetni, ahogy Ellen teszi ebben az új generációs elnyomástörténetben, amely szemléletesen demonstrálja, hogy progresszió ide vagy oda, a férfiak még mindig eszközként tekintenek a nőkre.

Nincs már plafon, ahová a szemünket forgathatnánk, amikor meghalljuk a #metoo kifejezést, főképp, hogy folyamatosan újabb és újabb művészi közlemény jelenik meg a témában. Egészen immunisak lettünk már. De ettől még a probléma nem oldódott meg, csak még több kérdést vetett fel. Nem feltétlenül arról, hogy mit érzett az áldozat, amikor sarokba szorították, s mennyi idő kellett, míg vissza tudta szerezni az irányítást az élete fölött, hanem például arról, hogy „tudja-e bizonyítani”. Ez a kérdés mozgatja e tragikomédia egyetlen férfi szereplőjét, márpedig ha őt ez mozgatja, akkor az egész darab e köré kénytelen épülni.

Kate (László Lili) ambiciózus filmes szakember, harmincéves, a kislányát neveli és rendező férjét támogatja, hogy fő- vagy mellék­állásban-e, az még nem világos. Most készül visszatérni a munkába, ahol nyomban óriási feladatot bíznak rá: tető alá kell hoznia egy filmötletet az annak alapjául szolgáló egykori dívával, Ellennel (Hernádi Judit), aki évtizedek bujkálása után most visszatér, hogy elmesélje a #metoo történetét bántalmazó exéről (szintén rendező). Kate ellátogat a színésznő vidéki házába, ahol a bohókás kinézetű, a világtól (és ép eszétől) kissé eltávolodott dáma elregéli neki, mi késztette menekülésre annyi évvel ezelőtt. Noha először habozva fogadja, Ellen és a szomszéd Chris (Járó Zsuzsa), de még inkább a ház megmagyarázhatatlan, elementáris ereje teljesen átformálja Kate agyát. Néhány Lyonesse-ben (ez a ház neve) töltött nap után hirtelen őrültségnek tűnik mindaz a nyelés és önfeláldozás, amely a hétköznapok rendes menetének a része volt, és logikusnak az, amit korábban észrevenni sem mert. Kate azonban nem dönthet egyedül a változásról. Mivel ő csak egy nő, talán nem is tudna, de szerető férje megóvja őt még az esetleges kudarctól is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kínzó mindennapok

Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.

A kenyér hangja

Augusztus 20-án mindig történik valami, szokhattunk hozzá az utóbbi években. A hivatalosan elvileg „az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe” névre hallgató napon elég kevés szó esik a közösségi terekben az államalapításról vagy Szent István emlékezetéről, annál több a várható esti széllökések erejéről.

Mickey, Disneyland királya

Döbbenetes látvány tárul a Sikló felső állomására érkező utasok és mindazok elé, akik a Budavári Palota környékét veszik célba, bár ezzel nem mondunk újat. A Várnegyed évek óta abszurd felvonulási terület, tételesen is felsorolhatnánk mindazon „régi” építményeket, amelyeket mostanában húztak, húznak fel abból a célból, hogy újra úgy nézzen ki a környék, mint 1900 és 1944 között.

Színtiszta politika

Magyar Péter kórházjárása politikai esemény volt. Lendületes ellenzéki politizálás, egy olyan kampány, amely nemcsak a főszereplővé emelt közvetítő politikai tőkéjét volt hivatott növelni, de okkal lehetett bízni abban is, hogy az akció ráirányítja a társadalom figyelmét egy hosszú ideje velünk létező borzalomra: az állami gyógyellátás katasztrofális állapotára.

Örök Quaestor

Nyolc év után született meg az elsőfokú ítélet az ún. Quaestor-ügyben. A cég 2015-ös bedőlése máig példátlan méretű anyagi kárt okozott (többnyire kis)befektetők tömegeinek. Az 1990-es évek közepén indult, és az ezredforduló tájékától lényegében a piramisjátékok elve alapján működtetett brókercég évekig tartó sikertörténete nemcsak a „fent lévők” gátlástalan pénzszerzéséről, de a hazai pénzügyi kultúra gyengeségéről, a kisbefektetők mindent (józanságot, körültekintést, stb.) felülíró mohóságából fakadó ostobaságáról és hiszékenységéről is pontos látleletet adott.

Érintettek

Kiégett fűcsomókon lépkedünk a semmi közepén. Elegáns embe­rek bizarr menete a harmincöt fokos hőségben. Diplomaták, különböző szervezetek képviselői, új­ság­írók, szervezők – és cigányok, főként fiatalok, akik sem ezek, sem azok közé nem tartoznak.

 

„Gyanútlanul mentem”

Senki nem tudja pontosan, miért vették ki az olimpiai gyaloglás vegyes váltójából az eredetileg nevezett Oláh Barbarát. Edzéseredményei ezt nem indokolták, igaz, azokat a szövetség vezetői nem ismerték.

Amihez csak hozzányúlnak

Gyakorlatilag nem lehet megélni azokból a fizetésekből, amelyeket az ELTE egyes karain az oktatóknak fizetnek, és hiába őrzi pozícióját az egyetem a nemzetközi rangsorokban, a kormány inkább az NKE-n építene ki a semmiből tanárképző kart ahelyett, hogy az ELTE-t fejlesztené. Mi lesz a jövőben az állami egyetemek sorsa?

„Hol áll a kamera?”

  • Bárdos Deák Ágnes

A Semmitől az Egyig címmel nyílt egész életművét prezentáló kiállítás a Mai Manó Házban (benne a Katja Pratschkéval közös alkotásokkal). A Németországban élő és dolgozó művésszel Berlinről, a Sztálin-szoborról és a Szabadság térről beszélgettünk.

Visszatérő démonok

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.