Színház

Kiteljesedhetsz kedvemre

A legenda háza

Kritika

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Persze, csak tárgyakról van szó, másképpen kezelni ezeket őrültség lenne. Akárcsak kalitkába zárt agyaggalambokat etetni, ahogy Ellen teszi ebben az új generációs elnyomástörténetben, amely szemléletesen demonstrálja, hogy progresszió ide vagy oda, a férfiak még mindig eszközként tekintenek a nőkre.

Nincs már plafon, ahová a szemünket forgathatnánk, amikor meghalljuk a #metoo kifejezést, főképp, hogy folyamatosan újabb és újabb művészi közlemény jelenik meg a témában. Egészen immunisak lettünk már. De ettől még a probléma nem oldódott meg, csak még több kérdést vetett fel. Nem feltétlenül arról, hogy mit érzett az áldozat, amikor sarokba szorították, s mennyi idő kellett, míg vissza tudta szerezni az irányítást az élete fölött, hanem például arról, hogy „tudja-e bizonyítani”. Ez a kérdés mozgatja e tragikomédia egyetlen férfi szereplőjét, márpedig ha őt ez mozgatja, akkor az egész darab e köré kénytelen épülni.

Kate (László Lili) ambiciózus filmes szakember, harmincéves, a kislányát neveli és rendező férjét támogatja, hogy fő- vagy mellék­állásban-e, az még nem világos. Most készül visszatérni a munkába, ahol nyomban óriási feladatot bíznak rá: tető alá kell hoznia egy filmötletet az annak alapjául szolgáló egykori dívával, Ellennel (Hernádi Judit), aki évtizedek bujkálása után most visszatér, hogy elmesélje a #metoo történetét bántalmazó exéről (szintén rendező). Kate ellátogat a színésznő vidéki házába, ahol a bohókás kinézetű, a világtól (és ép eszétől) kissé eltávolodott dáma elregéli neki, mi késztette menekülésre annyi évvel ezelőtt. Noha először habozva fogadja, Ellen és a szomszéd Chris (Járó Zsuzsa), de még inkább a ház megmagyarázhatatlan, elementáris ereje teljesen átformálja Kate agyát. Néhány Lyonesse-ben (ez a ház neve) töltött nap után hirtelen őrültségnek tűnik mindaz a nyelés és önfeláldozás, amely a hétköznapok rendes menetének a része volt, és logikusnak az, amit korábban észrevenni sem mert. Kate azonban nem dönthet egyedül a változásról. Mivel ő csak egy nő, talán nem is tudna, de szerető férje megóvja őt még az esetleges kudarctól is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."