Színház

Kiteljesedhetsz kedvemre

A legenda háza

Kritika

Vajon beszélgetnek-e az óráink, cipőink, amíg nem vagyunk otthon? Érdekel-e bárkit, hogy mit is mondanak, s nem elég kizárólag a használatuk közben foglalkoznunk velük? Könnyen lehet, hogy csak magukban kattognak vagy elmennének valahová, de egy lépést sem tehetnek, amíg mi nem akarjuk.

Persze, csak tárgyakról van szó, másképpen kezelni ezeket őrültség lenne. Akárcsak kalitkába zárt agyaggalambokat etetni, ahogy Ellen teszi ebben az új generációs elnyomástörténetben, amely szemléletesen demonstrálja, hogy progresszió ide vagy oda, a férfiak még mindig eszközként tekintenek a nőkre.

Nincs már plafon, ahová a szemünket forgathatnánk, amikor meghalljuk a #metoo kifejezést, főképp, hogy folyamatosan újabb és újabb művészi közlemény jelenik meg a témában. Egészen immunisak lettünk már. De ettől még a probléma nem oldódott meg, csak még több kérdést vetett fel. Nem feltétlenül arról, hogy mit érzett az áldozat, amikor sarokba szorították, s mennyi idő kellett, míg vissza tudta szerezni az irányítást az élete fölött, hanem például arról, hogy „tudja-e bizonyítani”. Ez a kérdés mozgatja e tragikomédia egyetlen férfi szereplőjét, márpedig ha őt ez mozgatja, akkor az egész darab e köré kénytelen épülni.

Kate (László Lili) ambiciózus filmes szakember, harmincéves, a kislányát neveli és rendező férjét támogatja, hogy fő- vagy mellék­állásban-e, az még nem világos. Most készül visszatérni a munkába, ahol nyomban óriási feladatot bíznak rá: tető alá kell hoznia egy filmötletet az annak alapjául szolgáló egykori dívával, Ellennel (Hernádi Judit), aki évtizedek bujkálása után most visszatér, hogy elmesélje a #metoo történetét bántalmazó exéről (szintén rendező). Kate ellátogat a színésznő vidéki házába, ahol a bohókás kinézetű, a világtól (és ép eszétől) kissé eltávolodott dáma elregéli neki, mi késztette menekülésre annyi évvel ezelőtt. Noha először habozva fogadja, Ellen és a szomszéd Chris (Járó Zsuzsa), de még inkább a ház megmagyarázhatatlan, elementáris ereje teljesen átformálja Kate agyát. Néhány Lyonesse-ben (ez a ház neve) töltött nap után hirtelen őrültségnek tűnik mindaz a nyelés és önfeláldozás, amely a hétköznapok rendes menetének a része volt, és logikusnak az, amit korábban észrevenni sem mert. Kate azonban nem dönthet egyedül a változásról. Mivel ő csak egy nő, talán nem is tudna, de szerető férje megóvja őt még az esetleges kudarctól is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.