Kovács Bálint

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egyik alapítója, jelenleg a debreceni Csokonai Színház társulatának vezető színésze. Színházi és filmes munkáiért tucatnyinál is több díjat nyert, legújabb főszerepét Debrecenben A makrancos hölgyben játssza; előadás után beszélgettünk vele.

A Cadaveres, a Superbutt, az MWS és az Ektomorf tagjaiból összeállt magyar szupergrupp a legjobb példa arra, hogy az eredetiségre való minimális törekvés nélkül, viszont jó adag profizmussal, korlátlan önkifejezési kedvvel és punkos lazasággal milyen iszonyat jó zenét lehet összedobni, látszólag csuklóból, azzal a céllal, hogy a zenészek az anyabandáikban már nem tolerált gyorsaságú vagy mélységű témáktól és a miattuk bent ragadt feszültségtől megszabaduljanak. A Bloodiest nem is próbál több lenni ennél: Napalm Death, Terrorizer, Brujeria és némi sepulturás thrash összeöntve - a végeredmény pedig egy első hallásra kőegyszerűnek tűnő, mégis harmincadikra is baromi élvezetes, buldózerként taroló anyag, egy orkánszerű vihar, ami alig több mint negyedóra alatt átsöpör az agyon.

2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta a Katona József Színház társulatának tagja. 2009-ben Gorkij Barbárokja után megkapta a színikritikusok legígéretesebb pályakezdőnek járó díját, a POSZT-on pedig a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat. Február vége óta Weöres Sándor A kétfejű fenevadjában játszik a Katonában.

A világ legnépszerűbb stratégiai társasjátékának, a Catannak túl azon, hogy a lehető legváltozatosabb és megunhatatlan, van egy pár hibája is. Ha birtokolni szeretnénk a játékcsalád minden darabját, kiegészítőkkel, ráépülő más játékokkal együtt, az nagyjából egy családi wellnesshétvégét fedező összeggel könnyíti meg a pénztárcánkat, ráadásul egy asztalhoz kell rendelni hozzá legalább három embert, amely mennyiség bizonyos háztartásokban már kimeríti a tömeg fogalmát.

Mit látna szívesen egy hat-hét éves gyerek a színházban? Van, aki vízilovat, macskát, gördeszkát vagy csodát, de akad, aki világbékét vagy azt, hogy ne bántsa folyton az osztálytársa. A MU Színházban február 22-e és március 6-a között kisgyerekek gondolatai alapján készül előadás - nem csak gyerekeknek.

A Honfoglaló nevű online műveltségi és stratégiai játék vezetősége aligha találhatott volna szimpatikusabb marketingstratégiát népszerűségük feljebb tornászására, mint a Színházak csatáit. A mostantól egészen a POSZT-on rendezett döntőig tartó kieséses bajnokságon huszonhét pesti és vidéki színház stábja vetélkedik egymással - mindezt persze színpadon, nézők előtt, Scherer Péter játékvezetésével, elméletileg show-t kerekítve a játék köré.

Széles körben osztott vélekedés, hogy 2009-ben mindenkinek a csontjáig hatolt a válság, aki szolgáltatásból élt. Utánajártunk, hogyan befolyásolta a hazai könnyűzenei klubok látogatottságát a vendégek feltételezett pénztelensége.

Hogy egy DVD-n vannak extrák is, azt már rég megszoktuk - az már ritkább, hogy a képernyő előtt fél méterrel elevenedjenek meg a kimaradt jelenetek meg a csatolt videoklip. Pont úgy, ahogy a Szuez Film Nibelung-víkendjének, azaz A Nibelung-lakópark című Krétakör-előadás mozifilmes és DVD-s megjelenését népszerűsítő minifesztiváljának második napján történt. A "Krétakör ex-társulatának meglepetés műsora" mindazonáltal nem valamiféle egyszeri és megismételhetetlen réunion volt, ahogy azt a keményvonalasabb rajongók várhatták, sokkal inkább afféle betekintés egy osztálytalálkozóba: abba a részébe, amikor a csapolt sör már elfogyott, és az első tömények hatására az egykori sorstársak egymás hátát lapogatva felidézik szép napjaikat.

Kínában több ezer éve használják, és Nyugaton - így hazánkban - is jelen van néhány évtizede. A hagyományos kínai orvoslás helyzete Magyarországon mindazonáltal csaknem teljesen szabályozatlan, s a kevés létező törvény sem túl kedvező. De van, aki szerint ennyi is túl megengedő.

"Olvastuk a könyvklubunkban azt a kötetét a szent nőiségről és az egyházról. Milyen jó kis botrányt okozott! Szereti kiugrasztani a nyulat a bokorból?" - kérdezi Az elveszett jelkép első oldalain Jelentéktelen Szereplő Robert Langdontól, a szerző vágyképalteregójától. "Nem a botrány kedvéért írtam" - feleli tehát lényegében Dan Brown a Da Vinci-kódról. Hogy biztosra menjen, az eső után még köpönyeget is öltött: az új regény legelső lapján ezúttal figyelmeztetést helyezett el, mely szerint a mű minden szava és szereplője csak a képzelet műve. (Más kérdés, hogy három oldallal beljebb már Tények címszó alatt sulykolja, hogy a regényben elhangzó-felbukkanó minden állítás és szervezet úgy igaz és igazi, ahogy van.) Botrányra viszont nem az elővigyázatosság, hanem a korábbinál jóval kevésbé kedélyborzoló téma miatt nem kell most számítani.

Ha lenne ilyen elismerés, a connecticuti Hatebreed biztosan elnyerné az év legenergikusabb bandája díjat: egyrészt annyi kraft szorult a zenéjébe, hogy azt kevésbé zenei, inkább nehézgépipari szakszavakkal lehetne igazán körülírni, másrészt idén már a második lemezük tapossa a földbe a hardcore/metál híveit. Korábban egy kifejezetten jól sikerült feldolgozáslemezzel, a For The Lionsszal jelentkeztek, hogy az alapvető Slayer- és Sepultura-számok saját képükre formálása mellett néhány gyengédebb dallal már akkor megmutassák: nem is áll tőlük annyira távol a dallamos ének, mint amennyire azt egy keményebb HC zenekarról feltételeznénk.

A "legendás" Máté-Horvai osztályban végzett a Színművészeti Egyetemen, ahonnan az Örkény Színházba szerződött. Jelenleg az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja. Budapesten is havi rendszerességgel látható a Katona József Színházban vendégeskedő egri Aliz!-ban: az Aliz Csodaországban alapján írott Ronald Schimmelpfennig-darab címszerepét játssza.