web - ONLINE CATAN

  • Kovács Bálint
  • 2010. március 11.

Zene

A világ legnépszerűbb stratégiai társasjátékának, a Catannak túl azon, hogy a lehető legváltozatosabb és megunhatatlan, van egy pár hibája is. Ha birtokolni szeretnénk a játékcsalád minden darabját, kiegészítőkkel, ráépülő más játékokkal együtt, az nagyjából egy családi wellnesshétvégét fedező összeggel könnyíti meg a pénztárcánkat, ráadásul egy asztalhoz kell rendelni hozzá legalább három embert, amely mennyiség bizonyos háztartásokban már kimeríti a tömeg fogalmát.
A világ legnépszerûbb stratégiai társasjátékának, a Catannak túl azon, hogy a lehetõ legváltozatosabb és megunhatatlan, van egy pár hibája is. Ha birtokolni szeretnénk a játékcsalád minden darabját, kiegészítõkkel, ráépülõ más játékokkal együtt, az nagyjából egy családi wellnesshétvégét fedezõ összeggel könnyíti meg a pénztárcánkat, ráadásul egy asztalhoz kell rendelni hozzá legalább három embert, amely mennyiség bizonyos háztartásokban már kimeríti a tömeg fogalmát. Mi sem természetesebb, mint hogy a fenti két tényezõ miatt néma melankóliába süppedt egyedülálló, ráadásul csóró játékfüggõk jogos igényeit is ki kellett elégíteni valahogy - nyilván ezért pakolta fel valami bátor játékbarát az egészet a netre, miután (alighanem a pereskedés elkerülése miatt) megváltoztatta a játék nevét Xplorersre.

Hogy õszinték legyünk, az online verzió még jobb is az eredetinél, és nem csak azért, mert itt értelemszerûen nem elõzi meg a játékot jó negyedórás tábla-összeállítás, sõt még csak nem is azért, mert így végre a nullával egyenlõ az esélye annak, hogy az itt kattintással mûködõ dobókockát a szekrény mögé menekítse a macska. Magunk választhatunk a csaknem ötvenféle térkép, azaz játéktábla közül (ez a szám az eredetit még a kiegészítõkkel együtt is messze felülmúlja), mondjuk Egyesült Államok-formájút vagy éppen kizárólag erdõbõl állót, vagy akár építhetünk is magunknak. Mi dönthetjük el, hány pont megszerzéséig tartson a játék, hányan vegyenek részt benne, na meg nem utolsósorban azt, hogy az alapjátékkal, a Tengeri utazóval vagy a Városok és lovagokkal kívánunk-e játszani. És - bár ezt nehéz elképzelni - amennyiben megunjuk a Catant, ugyanitt megtalálható a valamivel talán kevésbé ismert, de hasonlóan magas színvonalú Carcassonne is (Toulouse álnéven), és további két, a nappaliból ismert társasjáték, melyekrõl felesleges szót ejteni: a másik kettõ mellett idáig már úgysem jut el senki sem.

http://games.asobrain.com/

*****

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.