Noha a hagyományos kínai orvoslás lényegét épp annyira lehet összefoglalni néhány mondatban, de helytállóan, mint a modern orvostudományét, az bizonyosan elmondható róla, hogy kizárólag természetes gyógymódokat használ,
szemlélete holisztikus,
s mindig a beteg fizikai környezetének és érzelmi világának megfigyelésén alapszik. Fontos eleme a harmónia a mindenben meglévő jin és jang típusú tulajdonságok közt; a szerveket nem különálló egységekként, hanem a többi szervvel való kapcsolatuk alapján vizsgálja. Legismertebb gyógymódja az akupunktúra, az egyes gyógymasszázsok, ételterápiák és a gyógynövénykúrák, de ide tartozik a moxibuszció (az akupunktúra fontos pontjainak hővel való ingerlése) vagy a köpölyözés is.
Mindezzel kapcsolatban megannyi tévhit él a köztudatban: az elterjedt és több praktizáló akupunktőr által is használt interpretáció szerint például az akupunktúra során az úgynevezett meridiánok - melyekben a qi, az életenergia áramlik - bizonyos fontos pontjaiba szúrnak tűket, ezzel helyreállítva az energiák áramlásának intenzitását. "A régi kínai orvosok számára az úgynevezett 'meridiánok' és az érrendszer egy és ugyanazon dolog volt. A 'meridián' kifejezés egy franciából származó elavult fordítás. A kifejezés szó szerinti fordítása 'ércsatorna' - magyarázza Oravecz Márk, a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületének (HKOME) titkára. - Ezekben az ércsatornákban pedig a régi kínai szövegek szerint a qi és a vér áramlik, energiáról szó sincs. A régi kínai orvosok minden természeti jelenséget ezzel a metaforával, a qivel írtak le; ha megfelelően kívánjuk értelmezni orvosi kontextusban, akkor a vérárammal együtt létrejövő élettani funkciónak lehet magyarázni a qi kifejezést."
Kínában egy évszázaddal ezelőtt még csak kínai orvoslással gyógyítottak, aztán az egyéb nyugati vívmányokkal együtt a modern orvostudomány is megjelent. Napjainkban kiegészíti egymást és összefonódik a két paradigma: a kínai orvostudományi egyetemek tananyagának mintegy negyven százaléka modern orvoslásból áll, ahogy a "nyugati típusú" orvosi egyetemeken is oktatják a kínai orvoslást. "Olyan ez, mint mikor egy szekeret két ló húz - fogalmaz Yu Funian, a HKOME elnöke. - Mind a kínai, mind a modern tudománynak megvannak a maga erősségei: utóbbinak a fejlett műtéti technológia, a molekuláris biológia, előbbinek pedig a krónikus civilizációs betegségek gyógyítása, az életminőség javítása. Mindkét tudomány célja ugyanaz: a gyógyítás. A kettő nem nélkülözheti egymást, mind a kettő eszköz - ahogy ha egy asztalt készítünk, akkor is néha a kalapácsra, néha a fűrészre van szükségünk." Yu doktor tapasztalatai szerint itthon is egyre több kórházi orvos működik együtt a kínai orvosokkal, és küldi tovább páciensét, ha a beteg érdeke úgy kívánja.
A különféle természetgyógyászatok népszerűsödésével párhuzamosan a hagyományos kínai orvoslás is egyre elterjedtebb lett Nyugaton az elmúlt évtizedekben; Magyarországon is több tucat kínai, Kínában diplomát szerzett vagy kínai professzoroktól tanult magyar orvos praktizál nagy sikerrel; a HKOME pedig tagja a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ). A hagyományos kínai orvoslás
jogi szabályozása azonos
a többi, úgynevezett nem konvencionális gyógyító eljáráséval. Ezek alkalmazása a 40/1997-es kormányrendelet szerint "olyan egészségügyi tevékenység, amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti", és mint ilyet szakvizsgával rendelkező és felsőfokú egészségügyi képzésben részt vett személy végezheti. És mivel Magyarországon a kínai orvostudományi egyetemeken szerzett diploma nem ekvivalens a hazai orvosi diplomával - ahogy a többi nyugati államban sem -, a gyakorlatban mindez úgy zajlik, hogy a kínai orvosnak "fel kell fogadnia" egy felügyelő magyar orvost, akinek feladata gyakorlatilag nem áll másból, mint a kínai orvos diagnózisainak és javaslatainak aláírásából. "Kínai orvoslást oktatnak ugyan a pécsi, a debreceni és a budapesti orvostudományi egyetemen is, de szakvizsgát jelenleg még nem lehet tenni belőle" - sorolja a nehézségeket Yu, hozzátéve, hogy jelenleg a kínai orvoslásban használt gyógynövényekről gyakorlatilag egyáltalán nem vesz tudomást a törvénykezés, ami egyet jelent a készítmények ellenőrizetlenségével. "A kínai diplomákat ráadásul hamisítják is - fűzi hozzá Sótonyi Péter, a MOTESZ alelnöke és a kínai kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke. Mindezek a körülmények rendkívül megnehezítik a páciensek tájékozódását kuruzsló és elismert kínai doktor között - épp ezért tartják szükségesnek a szabályozás megváltoztatását egyre többen, mind a kínai orvosok, mind az akadémikusok között, és állami szinten is."
"A természetgyógyászati tevékenységek szabályozásáról több éve zajlik szakmai egyeztetés - mondja Szemrák Zita, az Egészségügyi Minisztérium sajtóreferense. - A tanácskozások, az érintettek és a természetgyógyászati tevékenységgel kapcsolatos szabályozás összetettségére való tekintettel, széles körben történnek. Tárgyalások folytak többek között kínai szakemberekkel is. Az ősz elején a két ország képviselői megerősítették abbéli szándékukat, hogy elősegítik a hagyományos, kínai orvoslás szélesebb körű meghonosítását hazánkban." Yu elmondása szerint akkor a törvények módosításáról volt szó, mostanra azonban ennek már nincs nyoma: az Egészségügyi Minisztériumnál kérdésünkre elmondják: "a kínai orvoslás törvényi szabályozásában változás a közeljövőben nem várható", és hangsúlyozzák: a fent említett szakmai egyeztetés korántsem jelent egyet törvénymódosítás előkészítésével.
Sótonyi Péter szerint az elsődleges feladat a hagyományos kínai orvosdiplomák ügyének rendezése lenne, ám ebben a MOTESZ eleve kompromisszumos megoldást lát helyesnek: kizártnak tartja, hogy a hagyományos kínai orvosi diplomát a modern orvosi diploma ekvivalenseként fogadják el. "Ahogy egy gyógytornásznál meg van határozva, hogy milyen kezeléseket végezhet egymaga, és mihez van szükség ortopéd orvos jelenlétére, ugyanúgy kellene meghatározni a hagyományos kínai orvoslásból szerzett diplomákkal végezhető tevékenységeket is - mondja. - Egyre jobban burjánzanak a betegekre káros álgyógymódok, amelyektől meg kell különböztetni a kínai orvoslást."
A mind szélesebb körű elterjedtséget bizonyító folytonos szakmai diskurzus ellenére a hagyományos kínai orvoslás
megítélése nem nevezhető egységesnek
Hraskó Gábor, a Szkeptikus Társaság elnöke szerint mivel a hagyományos kínai orvoslás elsősorban tapasztalati, és nem tudományos úton igazolja önmagát (tény, hogy például a qi létezését sosem sikerült tudományosan bizonyítani), a fő kérdés, hogy a módszerek működése és hatásmechanizmusa klinikai úton igazolható-e. Hraskó elmondása szerint azokon a vizsgálatokon, ahol a páciensek egy részét szakszerűen, a másik részét viszont alkalmatlan tűkkel vagy nem megfelelő pontokon kezelték akupunktúrával, mindkét esetben sikerült hatást kimutatni - azonban egymáshoz képest nem eltérő mértékben, azaz a helyesen végzett akupunktúra hatása megegyezett a placebóéval. "A sok befektetett pénz, a több ezer éves gyógymód jó hangzása, a rituális szertartás mind alkalmasak erős placebohatás előidézésére - fogalmaz Hraskó. - Ezenkívül bizonyos, fenntartással kezelendő vizsgálatok szerint az akupunktúra azért is lehet hatásos bizonyos fájdalmak ellen, mert a szurkálás növeli az endorfintermelés mértékét, ez pedig megemeli a fájdalomküszöböt. Ám még ha valóban így is van, ez akkor is problémás: így az akupunktúra valóban hat a derékfájdalommal kezelt páciens fájdalmára - de nem specifikusan a derékfájdalomra." Hraskó hozzáteszi: jellemző, hogy a Kínában születéskor várható élettartam ugrásszerűen nőtt, mióta ott is jelen van a modern orvoslás.
"A gyógynövények kérdése teljesen más, mert ott létezik elképzelhető magyarázat, sőt a modern orvoslás is legtöbbször a természet anyagaiból indul ki, csak aztán a biztonság és a hatékonyság növelése érdekében tisztítják, alakítják, dozírozzák a termékeket - mondja Hraskó. - A gyógynövényekből készített anyagokkal az az egyik probléma, hogy teljesen kontrollálatlan mennyiségben van bennük hatóanyag, és sokszor szennyeződéseket, veszélyes anyagokat is tartalmaznak. Nagyon sok klinikai vizsgálatot folytattak az elmúlt évtizedben az egész világon az ilyen szerekkel kapcsolatban; ennek alapján a kép siralmas. Alig-alig van olyan szer, amelynek esetében a placebónál jobb hatást lehetett igazolni, és az amerikai hatóságok sok szert bevonattak, mert komoly káros mellékhatásokat dokumentáltak. Ezekben az esetekben ki kellett vonni a termékeket a forgalomból, de ha káros hatást nem lehetett kimutatni, 'csak' azt, hogy nem hatékony a termék vagy növény, akkor nincs alap a kivonásra, és ezeket tovább forgalmazzák a negatív teszteredmények mellett is." Ami tény: az MSNBC idén nyáron számolt be arról (http://www.msnbc.msn.com/id/31190909), hogy az amerikai kormány tíz év kutatást és 2,5 milliárd dollárt szánt arra, hogy teszteljék a gyógynövényeket és egyéb természetes készítményeket, és megtalálják azokat, amelyek valóban működnek. "A válasz kiábrándító: szinte egyetlen ilyen sincs" - írja az MSNBC.
"Egy adott módszer szakszerűtlen alkalmazását helytelen egy kalap alá venni a szakszerűvel - reagál erre Oravecz Márk. - Volt például Belgiumban egy fogyasztótea, amibe vesetoxikus gyógynövényeket tettek, komoly károkat okozva. Ám ezeket az anyagokat szakemberek soha nem használják testsúlycsökkentésre; megvannak a maguk indikációi, és csak bizonyos ellenőrzött esetekben használhatók rövid távon - ilyenkor nem okoznak toxikus mellékhatásokat. A gyógynövényeknek, ahogy a modern gyógyszereknek is, vannak bizonyos hatásaik, amennyiben jól használják őket, és vannak mellékhatásaik, amennyiben rosszul. Ezért kell megfelelő szakember hozzájuk, aki tisztában van azzal, hogy ezeket a szereket mire és hogyan lehet alkalmazni. Épp úgy, ahogy ha valaki nyugtatóra alkoholt iszik, és ettől meghal, az még nem jelenti azt, hogy a nyugtatókat ne lehetne orvosilag indokolt esetben hatékonyan alkalmazni."
Hraskó álláspontja nemcsak az itthon praktizáló kínai orvosokéval nem egyezik, de jelentősen szembemegy több komoly szervezetével. A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban állásfoglalást jelentetett meg, melyben a "tudományosan bizonyított, elfogadott orvosi ágak" közé sorolta a hagyományos kínai orvoslást; a World Health Organization (WHO) pedig néhány évvel korábban tanulmányt adott ki, amelyben felsorolják, hogy mely betegségek kezelésében bizonyított kontrollált placebós hatásvizsgálatokkal az akupunktúra gyógyhatása (a tanulmány csaknem harmincféle ilyen betegséget sorol fel). Hraskó szerint könnyen lehet találni olyan vizsgálatot, amely valóban igazolja az akupunktúra hatását, de minden ilyenre jut egy olyan, amely ellentétes végeredményre jut; a HKOME szerint épp elég meggyőző, hogy a mérvadó nemzetközi szervezetek (dokumentumokkal alátámasztott)irányelvei mit mondanak ki.
A dolgok jelen állása - a széles körű elterjedtség, a "népi" gyógymódok közti kiemelt szerep és a magas szintű tárgyalások a szabályozás kedvezőbbé tételéről - mindenesetre a hagyományos kínai orvoslásnak bizalmat szavazóknak kedvez. A törvényhozás malmai persze lassan őrölnek - jelenleg az a legvalószínűbb, hogy még jó ideig minden a jelen állapotában marad.
