Rudas Dóra

Doug Liman rendezőtől kétféle filmre számíthatunk: vagy egy egészen jó, emlékezetes őrültség következik, vagy egy kínosan középszerű produkció.

Ahogy felsejlik az ősz, és a nyárban hivatalosan sem marad semmi eladható, a világ (főként a vele azonosított Amerika) elkezdi ráhangolni a képlékeny néplelket a következő nagy merchandising hullámra.

A „háborús gyerekfilmekre” nem lehet nemet mondani, tudja ezt minden alkotó is.

Isten mennybéli apartmanjában elalszik a dinópornón, közben odaégeti a mirelitpizzát (tényleg a saját képére formált minket), ezzel pedig felgyújtja a fél mennyországot.

Ismerős a helyzet, amikor a gyerek csinál valami valóban vicceset, a felnőttből kiszakad egy hangos röhögés, mire a gyerek vérszemet kapva a heves reakciótól, előadja ugyanazt újra és újra, minden körben egyre elvetemültebben?

Ezzel talán zárul is a nyári filmek szezonja...

Akció, robbanások és Jessica Alba – úgy hangozhat, mint egy ígéretes este kezdete, de vigyázzunk, mit kívánunk.

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Jó ügyvéddel sosem hálunk – ezt az alapigazságot felejti el Carolyn Polhemus, a chicagói főügyészség üdvöskéje, aki maga is sikeres ügyész lévén kollégájával, a nős Rusty Sabich-csel keveredik kalandba.

Mozi, mozi, mozi

A világ (Los Angeles) immár egy – iskolai projektet idézően kidolgozott – szörnyű hely.