vaklárma

Még!

Film

A függés hiánybetegség, ha az ember szervezete nem tudja magának előállítani azt a boldogságot, amelyre szüksége van...

A drogokról nyilvános vécébeli elmerülés, levágott alkarok vagy a Félelem és reszketés gyakorlatilag bármelyik jelenete juthat eszünkbe (mi más is, hiszen senki se próbálta). Pedig ezek csak a könnyen kapható drogok áldozatainak jellemzői. A kifinomultabbakkal simán átmegyünk a reptéri ellenőrzésen, de cserébe az életben nem irtjuk ki magunkból ezeket, mert sokkal szervesebb részeink, mint a kiskanálban felolvasztott változataik.

Ismerős az az életkép, amikor bár testben épp otthon van a szeretteivel, de amíg a család a kis Petikének énekli a boldog szülinapot, addig apa a csákóban elvonul egy másik szobába, hogy egy zavart pillantást vessen a telefonjára? Akármi is az, amit a telefonján, alapos körültekingetés után megnyitott, az az addikció, legyen az egy fiatalabb nő frissen küldött meztelen fotója, az online fogadás eredménye, de lehet egy munkahelyi e-mail is. Nem baj, a társadalmunk tesz az effélékre, még ki is találja a beszédes „munkaalkoholista” jelzőt, és élteti tovább a jelenséget. Még a vásznon is jócskán szeretjük romantizálni az ilyet, az imádott noirok nyomozója is rendszerint workaholic, aki még a femme fatale lába között is a nagy esetre gondol.

De akad más függés is, amely felett szívesen hunyunk szemet, ha nekünk tetszően szenved tőle az illető, insta társadalmunk legnépszerűbb ilyenje a beteges testformálás. Mit számít, hogy az illető a nem létező tökéletességet hajszolva egy, a derékméretével arányban szűkülő sötét spirálba kerül? Ha nekünk közben jobban esik így ránézni, még tapsolunk is a dologhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.