A drogokról nyilvános vécébeli elmerülés, levágott alkarok vagy a Félelem és reszketés gyakorlatilag bármelyik jelenete juthat eszünkbe (mi más is, hiszen senki se próbálta). Pedig ezek csak a könnyen kapható drogok áldozatainak jellemzői. A kifinomultabbakkal simán átmegyünk a reptéri ellenőrzésen, de cserébe az életben nem irtjuk ki magunkból ezeket, mert sokkal szervesebb részeink, mint a kiskanálban felolvasztott változataik.
Ismerős az az életkép, amikor bár testben épp otthon van a szeretteivel, de amíg a család a kis Petikének énekli a boldog szülinapot, addig apa a csákóban elvonul egy másik szobába, hogy egy zavart pillantást vessen a telefonjára? Akármi is az, amit a telefonján, alapos körültekingetés után megnyitott, az az addikció, legyen az egy fiatalabb nő frissen küldött meztelen fotója, az online fogadás eredménye, de lehet egy munkahelyi e-mail is. Nem baj, a társadalmunk tesz az effélékre, még ki is találja a beszédes „munkaalkoholista” jelzőt, és élteti tovább a jelenséget. Még a vásznon is jócskán szeretjük romantizálni az ilyet, az imádott noirok nyomozója is rendszerint workaholic, aki még a femme fatale lába között is a nagy esetre gondol.
De akad más függés is, amely felett szívesen hunyunk szemet, ha nekünk tetszően szenved tőle az illető, insta társadalmunk legnépszerűbb ilyenje a beteges testformálás. Mit számít, hogy az illető a nem létező tökéletességet hajszolva egy, a derékméretével arányban szűkülő sötét spirálba kerül? Ha nekünk közben jobban esik így ránézni, még tapsolunk is a dologhoz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
