Visszhang: színház

Egy nő anatómiája

Visszhang

A nőket valóban egyetlen sorsközösségbe rendezi a sok társadalmi elvárás és a fájdalom?

Wéber Kata drámájából ez sejlik fel. Az eredetileg színműnek készült alkotást, a babát szüléskor elvesztő házaspár válságát Mundruczó Kornél néhány éve filmesítette meg, most Alföldi Róbert vitte színre.

Maya (Petrik Andrea) mindent egyedül intéz: villanykörtét cserél és otthon szül. A férj (Telekes Péter) mellékes elem, az eleve későn érkező bába pedig majdhogynem rutintalanabb, mint az újdonsült anya. Hogy mindez hozzájárul-e ahhoz, hogy a baba néhány perccel az első felsírás után meghal, az kérdés marad. Maya nem akar válaszokat, de dönthet-e erről egyedül, vagy ez is, mint annyi minden a női testtel kapcsolatban, közügy­nek számít? Kiderül a társadalmat makettként szemléltető, nagy közös vacsorán, amely persze katasztrófába fullad.

Kálmán Eszter lehengerlő díszlete uralja az egész darabot, a futurisztikusan hófehér színpad közepén csak egyetlen, kör alakú ágy áll. A teljes színpadkép a víziót biztosan remekül szolgálja, az átélhetőséget annál kevésbé. Persze a szülésjelenet lassan megtölti a helyzetet emóciókkal, de mire nagy nehezen valóban bevonódunk, az oda nem illő zene újra kizökkent.

A darab végig leszegett fejjel siet a konklúzió felé. És látjuk: fekete-fehérrel, árnyalatlanul csak ítéletet lehet írni. Mely szerint a férfiak (mind) fölösleges koloncok, a nők pedig a férfiak, a társadalom által rájuk kényszerített életek elszenvedői, s kizárólag egymásra számíthatnak a bajban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.