Visszhang: színház

Egy nő anatómiája

Visszhang

A nőket valóban egyetlen sorsközösségbe rendezi a sok társadalmi elvárás és a fájdalom?

Wéber Kata drámájából ez sejlik fel. Az eredetileg színműnek készült alkotást, a babát szüléskor elvesztő házaspár válságát Mundruczó Kornél néhány éve filmesítette meg, most Alföldi Róbert vitte színre.

Maya (Petrik Andrea) mindent egyedül intéz: villanykörtét cserél és otthon szül. A férj (Telekes Péter) mellékes elem, az eleve későn érkező bába pedig majdhogynem rutintalanabb, mint az újdonsült anya. Hogy mindez hozzájárul-e ahhoz, hogy a baba néhány perccel az első felsírás után meghal, az kérdés marad. Maya nem akar válaszokat, de dönthet-e erről egyedül, vagy ez is, mint annyi minden a női testtel kapcsolatban, közügy­nek számít? Kiderül a társadalmat makettként szemléltető, nagy közös vacsorán, amely persze katasztrófába fullad.

Kálmán Eszter lehengerlő díszlete uralja az egész darabot, a futurisztikusan hófehér színpad közepén csak egyetlen, kör alakú ágy áll. A teljes színpadkép a víziót biztosan remekül szolgálja, az átélhetőséget annál kevésbé. Persze a szülésjelenet lassan megtölti a helyzetet emóciókkal, de mire nagy nehezen valóban bevonódunk, az oda nem illő zene újra kizökkent.

A darab végig leszegett fejjel siet a konklúzió felé. És látjuk: fekete-fehérrel, árnyalatlanul csak ítéletet lehet írni. Mely szerint a férfiak (mind) fölösleges koloncok, a nők pedig a férfiak, a társadalom által rájuk kényszerített életek elszenvedői, s kizárólag egymásra számíthatnak a bajban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."