Visszhang: film

Az apa három lánya

Visszhang

A szakadatlanul halmozódó, gyásszal foglalkozó műveknek megvan az a kockázatuk, hogy a nagy érzelmi nyitottság – talán épp védekezési mechanizmusképpen – lassan zsibbadtságba torkollik, és így emeli meg az ingerküszöbünket a témával kapcsolatban.

 Az érdemesebb darabok néha még így is célba érnek, ahogyan azt Az apa három lánya is bizonyítja.

Az apa haldoklik, már csak néhány napja, esetleg hete van hátra, így ha mellette akarnak lenni, egymástól igencsak eltávolodott lányai egy lakásba kényszerülnek. Márpedig mellette akarnak lenni, ez az egy biztos. Csak a jelenlét az, ami mindhármójuknak mást jelent. Katie, elsőszülött gyerekként mindjárt nyakába veszi a szervezés teljes felelősségét. Christina érzelmileg közelíti meg azt, amit nővére csak ügyintézéssel tud, és megéli a szentimentalitást mindkét testvére helyett. Rachel számára pedig a jelenlét egyszerűen nem opció, mindenhogyan igyekszik kibújni alóla, haldokló apja kerülésétől az állandó füvezésig mindent megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie az elkerülhetetlennel.

Mint minden trióra építő filmnél, természetesen itt is könnyedén felismerhető a minta, a lányok három jól ismert irányból adják elő saját történetüket, és azt sem nehéz kitalálni, hogy a hűvösen észszerű, a lágyan érzelgő és a fekete bárány – legyenek akármilyen összeegyeztethetetlenek is – ugyanoda tartanak a gyász rögös útján. A film tehát nem újat mondani van itt, a meglepetés azon kevés emóciók egyike, amelyekre nem pályázik, nagyjából minden másra viszont joggal és sikerrel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."