Az érdemesebb darabok néha még így is célba érnek, ahogyan azt Az apa három lánya is bizonyítja.
Az apa haldoklik, már csak néhány napja, esetleg hete van hátra, így ha mellette akarnak lenni, egymástól igencsak eltávolodott lányai egy lakásba kényszerülnek. Márpedig mellette akarnak lenni, ez az egy biztos. Csak a jelenlét az, ami mindhármójuknak mást jelent. Katie, elsőszülött gyerekként mindjárt nyakába veszi a szervezés teljes felelősségét. Christina érzelmileg közelíti meg azt, amit nővére csak ügyintézéssel tud, és megéli a szentimentalitást mindkét testvére helyett. Rachel számára pedig a jelenlét egyszerűen nem opció, mindenhogyan igyekszik kibújni alóla, haldokló apja kerülésétől az állandó füvezésig mindent megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie az elkerülhetetlennel.
Mint minden trióra építő filmnél, természetesen itt is könnyedén felismerhető a minta, a lányok három jól ismert irányból adják elő saját történetüket, és azt sem nehéz kitalálni, hogy a hűvösen észszerű, a lágyan érzelgő és a fekete bárány – legyenek akármilyen összeegyeztethetetlenek is – ugyanoda tartanak a gyász rögös útján. A film tehát nem újat mondani van itt, a meglepetés azon kevés emóciók egyike, amelyekre nem pályázik, nagyjából minden másra viszont joggal és sikerrel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
