Visszhang: film

Az apa három lánya

Visszhang

A szakadatlanul halmozódó, gyásszal foglalkozó műveknek megvan az a kockázatuk, hogy a nagy érzelmi nyitottság – talán épp védekezési mechanizmusképpen – lassan zsibbadtságba torkollik, és így emeli meg az ingerküszöbünket a témával kapcsolatban.

 Az érdemesebb darabok néha még így is célba érnek, ahogyan azt Az apa három lánya is bizonyítja.

Az apa haldoklik, már csak néhány napja, esetleg hete van hátra, így ha mellette akarnak lenni, egymástól igencsak eltávolodott lányai egy lakásba kényszerülnek. Márpedig mellette akarnak lenni, ez az egy biztos. Csak a jelenlét az, ami mindhármójuknak mást jelent. Katie, elsőszülött gyerekként mindjárt nyakába veszi a szervezés teljes felelősségét. Christina érzelmileg közelíti meg azt, amit nővére csak ügyintézéssel tud, és megéli a szentimentalitást mindkét testvére helyett. Rachel számára pedig a jelenlét egyszerűen nem opció, mindenhogyan igyekszik kibújni alóla, haldokló apja kerülésétől az állandó füvezésig mindent megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie az elkerülhetetlennel.

Mint minden trióra építő filmnél, természetesen itt is könnyedén felismerhető a minta, a lányok három jól ismert irányból adják elő saját történetüket, és azt sem nehéz kitalálni, hogy a hűvösen észszerű, a lágyan érzelgő és a fekete bárány – legyenek akármilyen összeegyeztethetetlenek is – ugyanoda tartanak a gyász rögös útján. A film tehát nem újat mondani van itt, a meglepetés azon kevés emóciók egyike, amelyekre nem pályázik, nagyjából minden másra viszont joggal és sikerrel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.