Visszhang: film

Az apa három lánya

Visszhang

A szakadatlanul halmozódó, gyásszal foglalkozó műveknek megvan az a kockázatuk, hogy a nagy érzelmi nyitottság – talán épp védekezési mechanizmusképpen – lassan zsibbadtságba torkollik, és így emeli meg az ingerküszöbünket a témával kapcsolatban.

 Az érdemesebb darabok néha még így is célba érnek, ahogyan azt Az apa három lánya is bizonyítja.

Az apa haldoklik, már csak néhány napja, esetleg hete van hátra, így ha mellette akarnak lenni, egymástól igencsak eltávolodott lányai egy lakásba kényszerülnek. Márpedig mellette akarnak lenni, ez az egy biztos. Csak a jelenlét az, ami mindhármójuknak mást jelent. Katie, elsőszülött gyerekként mindjárt nyakába veszi a szervezés teljes felelősségét. Christina érzelmileg közelíti meg azt, amit nővére csak ügyintézéssel tud, és megéli a szentimentalitást mindkét testvére helyett. Rachel számára pedig a jelenlét egyszerűen nem opció, mindenhogyan igyekszik kibújni alóla, haldokló apja kerülésétől az állandó füvezésig mindent megtesz, hogy ne kelljen szembenéznie az elkerülhetetlennel.

Mint minden trióra építő filmnél, természetesen itt is könnyedén felismerhető a minta, a lányok három jól ismert irányból adják elő saját történetüket, és azt sem nehéz kitalálni, hogy a hűvösen észszerű, a lágyan érzelgő és a fekete bárány – legyenek akármilyen összeegyeztethetetlenek is – ugyanoda tartanak a gyász rögös útján. A film tehát nem újat mondani van itt, a meglepetés azon kevés emóciók egyike, amelyekre nem pályázik, nagyjából minden másra viszont joggal és sikerrel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”