Visszhang: film

Róma

Visszhang

A szerelmes filmek ma már messze nem csak a fiatalok szenvedélyes egymásra találásának történetét jelentik, hanem az idősek kihunyó parazsát fújkáló mozikat is.

Az egyetlen gond, hogy ha lehet, ezek a geronto-romkomok még kínosabbak tudnak lenni, mint a fiatalabb kiadásúak.

Kristoffer és Gerda negyven éve nyúzzák egymást, már nem is igazán tudják, hogy miért vannak együtt, hiszen nem is lehetnének különbözőbbek. Kristoffer egy zsémbes nyugalmazott postás, akinek mindenre van egy rossz szava, Gerda pedig egy elvágyódó tekintetű, bájos festőnő. Természetes, hogy nyűglődésre vannak ítélve és természetes, hogy befogadóként a nővel kell együtt éreznünk, vitának helye nincs. Annyira, hogy amikor Gerda a negyvenedik évfordulójukra kapott római úton összefut, majd össze is melegszik a volt tanárával, az egy romantikus emberi botlás csupán, ami a film szerint jár is neki, és nem kell belegondolnunk abba, hogyha azt látnánk, amint a férfi lép le a nála sokkal fiatalabb exével, már hajítanánk is a papucsot a tévéhez.

De láthatóan nem gondolkodni vagyunk itt, hanem érezni, érezni Róma kortalan romantikáját, érezni a meg nem élt vágyak elsöprő erejét, a sosem volt szerelmet – és talán egy kevés szekunder szégyent az egész láttán.

Mindazonáltal a dán humor átsegíthet minket a nehezén, és a végkifejlet is kárpótolja némileg a jó érzést, úgyhogy mindazok számára, akiknek legitimálásra van szükségük egy(-két) félrelépés, esetleg évtizedek szisztematikus hazugságai miatt, ez a film gyógyír lehet a bűntudattól felhorzsolt szívre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”