Visszhang: film

Róma

Visszhang

A szerelmes filmek ma már messze nem csak a fiatalok szenvedélyes egymásra találásának történetét jelentik, hanem az idősek kihunyó parazsát fújkáló mozikat is.

Az egyetlen gond, hogy ha lehet, ezek a geronto-romkomok még kínosabbak tudnak lenni, mint a fiatalabb kiadásúak.

Kristoffer és Gerda negyven éve nyúzzák egymást, már nem is igazán tudják, hogy miért vannak együtt, hiszen nem is lehetnének különbözőbbek. Kristoffer egy zsémbes nyugalmazott postás, akinek mindenre van egy rossz szava, Gerda pedig egy elvágyódó tekintetű, bájos festőnő. Természetes, hogy nyűglődésre vannak ítélve és természetes, hogy befogadóként a nővel kell együtt éreznünk, vitának helye nincs. Annyira, hogy amikor Gerda a negyvenedik évfordulójukra kapott római úton összefut, majd össze is melegszik a volt tanárával, az egy romantikus emberi botlás csupán, ami a film szerint jár is neki, és nem kell belegondolnunk abba, hogyha azt látnánk, amint a férfi lép le a nála sokkal fiatalabb exével, már hajítanánk is a papucsot a tévéhez.

De láthatóan nem gondolkodni vagyunk itt, hanem érezni, érezni Róma kortalan romantikáját, érezni a meg nem élt vágyak elsöprő erejét, a sosem volt szerelmet – és talán egy kevés szekunder szégyent az egész láttán.

Mindazonáltal a dán humor átsegíthet minket a nehezén, és a végkifejlet is kárpótolja némileg a jó érzést, úgyhogy mindazok számára, akiknek legitimálásra van szükségük egy(-két) félrelépés, esetleg évtizedek szisztematikus hazugságai miatt, ez a film gyógyír lehet a bűntudattól felhorzsolt szívre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.