Dokumentumfilm-sorozat

Hol vannak a rómaiak?

A Maffiózók atyja: David Chase

Kritika

Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.

Ebbe a hagyományba kötött bele David Chase, amikor megalkotta a véreskezű gengsztert, aki pánikrohamai miatt terápiára jár. Nem azt írta le, hogy mi lehetett volna, hanem azt, ami van. A Maffiózók atyja: David Chase a Maffiózók című HBO-sorozat hat évadnyi hőskorát igyekszik felidézni, bizonyítva, hogy teljék el bármennyi idő is, a rómaiak még mindig itt állnak előttünk.

Kevés mozgóképes eredetű dologban értünk annyira egyet, mint abban, hogy a Maffiózók jó volt. De ki hinné, hogy a kultusz egy narcisztikus anya melegség nélküli öléből fakad. A direktor a kezdetekkor még nem is sejtette, hogy afféle csoportterápiát indít, amikor a passzív-agresszív, rejtetten bántalmazó anyját beleírja a történetbe, de ahogy maguk is elmondják, ez a core memory fogta össze a teljes stábot. Mára nyilván egyértelmű, hogy azért szeretjük annyira a Maffiózókat, mert annyi alkotás után, amely papírforma szerint tartja a kötelező távolságot a szerzői én és az alkotó személye között, ezúttal teljességgel saját élményekre felépített, emberszagtól bűzlő főhőst kapunk. Mindezt demonstrálandó, a dokumentumsorozat az első néhány percben remek vágásokkal mossa össze a pszichiáteri rendelőbe belépő Chase-t a székbe beülő Sopranóval, majd egészen érzékcsalódásig folytatják ezen kontúrok elmosását, miközben a rendező New Jersey-i emlékeiről beszél, amelyek megalapozták a Maffiózók történetét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."