Dokumentumfilm-sorozat

Hol vannak a rómaiak?

A Maffiózók atyja: David Chase

Kritika

Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.

Ebbe a hagyományba kötött bele David Chase, amikor megalkotta a véreskezű gengsztert, aki pánikrohamai miatt terápiára jár. Nem azt írta le, hogy mi lehetett volna, hanem azt, ami van. A Maffiózók atyja: David Chase a Maffiózók című HBO-sorozat hat évadnyi hőskorát igyekszik felidézni, bizonyítva, hogy teljék el bármennyi idő is, a rómaiak még mindig itt állnak előttünk.

Kevés mozgóképes eredetű dologban értünk annyira egyet, mint abban, hogy a Maffiózók jó volt. De ki hinné, hogy a kultusz egy narcisztikus anya melegség nélküli öléből fakad. A direktor a kezdetekkor még nem is sejtette, hogy afféle csoportterápiát indít, amikor a passzív-agresszív, rejtetten bántalmazó anyját beleírja a történetbe, de ahogy maguk is elmondják, ez a core memory fogta össze a teljes stábot. Mára nyilván egyértelmű, hogy azért szeretjük annyira a Maffiózókat, mert annyi alkotás után, amely papírforma szerint tartja a kötelező távolságot a szerzői én és az alkotó személye között, ezúttal teljességgel saját élményekre felépített, emberszagtól bűzlő főhőst kapunk. Mindezt demonstrálandó, a dokumentumsorozat az első néhány percben remek vágásokkal mossa össze a pszichiáteri rendelőbe belépő Chase-t a székbe beülő Sopranóval, majd egészen érzékcsalódásig folytatják ezen kontúrok elmosását, miközben a rendező New Jersey-i emlékeiről beszél, amelyek megalapozták a Maffiózók történetét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.