Dokumentumfilm-sorozat

Hol vannak a rómaiak?

A Maffiózók atyja: David Chase

Kritika

Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.

Ebbe a hagyományba kötött bele David Chase, amikor megalkotta a véreskezű gengsztert, aki pánikrohamai miatt terápiára jár. Nem azt írta le, hogy mi lehetett volna, hanem azt, ami van. A Maffiózók atyja: David Chase a Maffiózók című HBO-sorozat hat évadnyi hőskorát igyekszik felidézni, bizonyítva, hogy teljék el bármennyi idő is, a rómaiak még mindig itt állnak előttünk.

Kevés mozgóképes eredetű dologban értünk annyira egyet, mint abban, hogy a Maffiózók jó volt. De ki hinné, hogy a kultusz egy narcisztikus anya melegség nélküli öléből fakad. A direktor a kezdetekkor még nem is sejtette, hogy afféle csoportterápiát indít, amikor a passzív-agresszív, rejtetten bántalmazó anyját beleírja a történetbe, de ahogy maguk is elmondják, ez a core memory fogta össze a teljes stábot. Mára nyilván egyértelmű, hogy azért szeretjük annyira a Maffiózókat, mert annyi alkotás után, amely papírforma szerint tartja a kötelező távolságot a szerzői én és az alkotó személye között, ezúttal teljességgel saját élményekre felépített, emberszagtól bűzlő főhőst kapunk. Mindezt demonstrálandó, a dokumentumsorozat az első néhány percben remek vágásokkal mossa össze a pszichiáteri rendelőbe belépő Chase-t a székbe beülő Sopranóval, majd egészen érzékcsalódásig folytatják ezen kontúrok elmosását, miközben a rendező New Jersey-i emlékeiről beszél, amelyek megalapozták a Maffiózók történetét.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.