Koncert

Nincs meglepetés

Csaknekedkislány

Kritika

Ráfoghatjuk akármire, hogy lelki táplálék, fajunk szellemi öröksége, a művészet (egyik) elsődleges célja akkor is a nőszerzés. Eszmei fajfenntartás, ha úgy tetszik.

Persze nem gondolkodhatunk így, mert a kérdésre, hogy mire gondolt a költő „A hatalmas szerelemnek / Megemésztő tüze bánt” sorokat írva, nem lehet az a válasz, hogy nagyjából arra, amire Richard Pryor a Vaklárma című filmben, amikor Gene Wilder megkéri, hogy mondja ki az első szót, ami eszébe jut. De az új generációk önreflexió-fetisizmusa nyomán lassan eljön az idő, amikor egyre kevésbé fennkölten közvetítik a hasonló tartalmú üzeneteket. Ennek a mozgalomnak lehet az élenjárója a nevével is ezt fixáló Csaknekedkislány.

Mindenkinek van elcseszett szerelmi története, de ebből karriert csinálni anélkül, hogy romantikussá tegyük a kudarcot, nagy bátorságra vall. Megénekelni azt, hogy „A pszichológus is elhiszi, mennyire megvisel / Az intimitás nélküli szex / Persze, annyi pénzért higgye is el”, miközben épp a kicsinyességünkért próbálunk megváltást kérni… Nos, ha az új világban ez lesz a menő, akkor talán mégis van jövője a következő nemzedékeknek. A Csaknekedkislány zenekart lehet felszínességgel, de még középszerűséggel is vádolni, mégis üdítő, hogy annyi, az „élet értelmét” kereső előadó után, akad ilyen is. A Csaknekedkislány világmegváltás, korszakalkotás helyett fesztelenül felvállalja, hogy ha gyógyír bármire is a zenéje, azt maximum esemény helyetti tablettaként tudja magához venni a kiéhezett hallgató.

Persze szó sincs arról, hogy csak erről tudnának beszélni, bőséggel akadnak fajsúlyosabb témáik is (legutóbbi albumukról például az Aki élni akar kiváló példa erre), sőt az évek során a mondanivalóban is lekövethető az alkotók komolyodása, ám ez irányú igyekezetükkel nem nagyon tudják felvenni a versenyt a tartalmasabb szövegeket előadók hadával.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Jakob lova

  • SzSz

„A tehetséged olyan, mint a szalonna. Nem elég fellógatni a kéménynél. Először jól be kell dörzsölni sóval, majd mindennap ellenőrizni kell!” – tanácsolják Elsie-nek, akinek a szalonnához illő tehetsége konkrétan az éneklés.

Szemrevaló: Haldoklás, de komédia

Bár a film nem tragikus hangoltságú, néhol finom iróniát is tapasztalhatunk, azért a térdünket nem fogjuk csapkodni két öregember (a férj alzheimeres, a feleség rákos) agóniája, meg egy az életét kudarcként megélő zeneszerző öngyilkossága láttán.

Szellem a palackban

2024. január 1-jén nagy dolog történt Magyarországgal, évszázadonként jó, ha egy ilyen kitüntetett alkalom adódik, a teljes napfogyatkozás például biztosan smafu hozzá képest. Hazánk – nos, távolról sem elsőként a kontinensen – bevezette az italos palackok betétdíját, mindközönségesen az üvegvisszaváltást.

Falmelléki dallamok

A magyar uniós elnökségről szóló plenáris vitát ugyan lapzártánk után rendezik (amikor ezt önök olvassák: rendezték) az Európai Parlamentben, de Orbán Viktor reakciója a korábbi szereplései alapján előre kisakkozható.

„Idegen vagyok magamnak”

Ebben a különös interjúkötetben, amelynek több fejezetében egy-egy harmadik fél is bekapcsolódik a beszélgetésbe, Gyárfás Dorka többnyire afféle narrátorként kíséri Kulka Jánost, csupán alkalmanként lendítve tovább a témát egy-egy új irányba.

Nézhetjük úgy

Vannak előadások, amelyek nézőként meglepnek, zavarba hoznak, és beszélni is nehéz róluk, mert nem viszonyulhatunk hozzájuk úgy, mint általában a színházhoz. Meg kell keresnünk a saját nézőpontunkat, és lehet, hogy ez nem is sikerül azonnal, az előadással egy időben, később azonban mégis maradandóbbnak bizonyulnak, mint sok „hagyományos” színházi este. Gyanítom, hogy Kulka János különleges monodrámája is ezek közé az előadások közé fog tartozni.

„Lehet máshogyan is”

Szürreálisan realista, futurisztikusan hétköznapi jelmezei és díszletei többször felkeltették a szakma és a közönség figyelmét, az idei Színikritikusok Díjánál is jelölt volt a legjobb díszlet kategóriában. Hogyan nyer előadásról előadásra inspirációt, és mit jelent számára az autonóm alkotási folyamat – ilyesmikről beszélgettünk.

Madame Mao koloratúrája

Richard Nixon Budapesten is járt, 1963-ban jól felhizlalt csirkét nyújtogatott neki egy árus az óbudai piacon, az emberek körbevették és csodálták, sokkal közvetlenebbül, mint később Kínában; akkor még nem nyert választást (éppen elveszítette John F. Kennedy ellen).