Színház

A szemlélődő szép szeme

Cicikrisztus

Kritika

Mit nevezünk művészetnek? Meg tudjuk határozni egyáltalán? Maguk a művészek is tartózkodnak attól, hogy alkotásaik jelentését, üzenetét egyértelműsítsék.

A művészetről szóló vitáknak a célja nem is lehet az egzakt válaszok megtalálása, a cél inkább a vita maga. (Lásd Yasmina Reza vonatkozó színművét, a Művészetet.) Trükkös kis seggfejek ezek a művészek – tetszik ki Nick Hornby Cicikrisztus című novellájának egyes részeiből.

Hornby az átlagember krónikása, történetei róluk, nekik szólnak, olykor elég mocskos szájjal ahhoz, hogy lemorzsolják az ilyesmire nem nyitott fogyasztókat. Műveinek szexepilje az a jelenség, hogyha elég alaposan figyelünk meg valamit, még a legérdektelenebb dolog is érdekes lesz, így nőhet ki kultusz egy milliomodik futballrajongó (Fociláz) vagy egy unalmas lemezboltos szerelmi életéből (Pop, csajok, satöbbi). Az angol író sztorijai koszos kis pocsolyának tűnhetnek a gyanútlan szemlélődő számára, de aki elég közel merészkedik, a saját képét pillantja meg a víztükörben, és onnantól Hornbynak nyert ügye van. Ezzel a nézőpont-pozicionálgatással játszik az itt színpadra vitt feldolgozott írásában is. A novella, ha távolról figyeljük, egy éjszakai életből háziasított te­rem­őr filózgatása, közelről pedig a művészet létkérdéseit feszegető elmélkedés.

Dave egyszerű figura, az istenadta nép nem túl reprezentatív megtestesítője. Nagydarab, kopasz kidobó, aki a negyvenes évei közepét tapossa, és túl sok minden nem érdekli a feleségén meg a kölykein kívül. Még az sem esik le neki, hogy életközepi válságban van, amíg a szórakozóhelyen, ahol dolgozik, a kapuban állva rá nem tör a pánik egy késsel hadonászó részeg miatt. Rájön, hogy veszélyes életmódja nem tartható tovább, helyette múzeumi terem­őrnek áll. Szerepidegen tőle a helyzet, de mindjárt tetszeni kezd neki, amikor meglátja, hogy míg mások unalmas gyümölcsös firkálmányokra vigyáznak, az „ő képe” egy megosztó darab. A messziről Krisztusnak látszó portré közelebbről nézve nem más, mint egy pornóújságokból kivágott, cicikből összemontírozott arc. Dave számára azonban nem létezik magas művészet, úgy rángatja le saját szintjére az értelmezést, mint az éhes gyerek a szaloncukrot a karácsonyfa tetejéről. Elvégre az övé is. Magáévá is teszi a festményt (nem úgy), minél tovább nézi a kortárs művésznő alkotását, annál inkább szívügyének érzi a mellbimbó-megváltó sorsát. Annyira, hogy a megosztó kép kalandjai a legmélyebb nyomot végül talán nem is a megbotránkoztatott társadalmon, hanem Dave (többe, jobba vetett) hitén hagyják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.