Film

Nietzsche halott

Giorgiosz Lánthimosz: A kegyelem fajtái

Kritika

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.

Giorgiosz Lánthimoszt nem kötik efféle láncok, bátran oda- s visszaél az abszurd lehetőségekkel. A Szegény párák világsikere után pedig milliók várták, hogy mivel borzasztja el őket legközelebb. Szerzői rétegfilmből így válik cirkuszi mutatvány, amelyben a tehetséges Jesse Plemons, valamint Emma Stone és Willem Dafoe párosa mutatja be a bizarr emberi elfajzások válogatott formáit.

A háromrészes szkeccsfilmben egy wannabe istennek ellentmondó kisembert (1), egy testcserétől felzavart szerelmi történetet (2) és egy jó mellű Messiást kereső szektatagot (3) láthatunk, groteszk humorral átszőtt történetekben.

A rendező talán saját szabad akaratunk gyakorlására sarkall, hiszen filmfoszlányait úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk. A darabok önmagukban is megállnak, de ha a néző megpróbál közös mintát találni hozzájuk, kis fantáziával sikerrel járhat. A Szegény párákban is láthattuk már, hogy Lánthimosz habzó szájjal keresi Istent, új filmje viszont már dühös kiskamaszként a legprovokatívabb eszközökkel igyekszik magára vonni a figyelmét. Váladékokat nyalogat, emberhúst kíván, sőt mintha veszett aktusaival is őt hívná tetemre. Isten azonban elhagyta az épületet, így a rendező magára hagyatva énekli sajátos teremtéstörténetét. Ahogy az ember ellenszegül Istennek, aki ezért kiűzeti a paradicsomból (1), ahogy a teremtmény ezután esetlenül próbál visszatérni az Úrnak tetsző egyszerűség állapotába, de már a kutya is felülmúlja emberségben (2) és ahogy édenen kívül ragadtságát elfogadni képtelen, és Messiást keres a megváltáshoz (3).

A rendező ezúttal is filozofikus gondolatoknak és grandiózus érzelmeknek vet ágyat, a legnehezebben befogadható közülük mégis a figurái láttán ébredő csillapíthatatlan szánalom. Innen nézve úgy tűnik, ha létezik az az isten, akit a direktor keres, feltehetően csak azért gyakorol kegyelmet, mert felfordul a gyomra a kicsinyes emberi nyomorultság láttán. Ki hibáztatná?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Foglyok

Tizenkét elhantolt falióra, egy jelzőbóját fejfedőként viselő, fűnyíró „ember”, Kádár János VR-szemüveggel – a kiállítás néhány, látszólag össze nem függő darabja.

„Az ukrán hadsereg visszaszerezte a kezdeményezés képességét”

Zelenszkij elnök „győzelmi tervet” mutatott be Washingtonban, előtte komoly átalakításokat hajtott végre a kormányban. Mi áll mindennek a hátterében, merre tart az ukrán diplomácia, ki lehet a jövőben az ukrán elnök kihívója, és milyen hatás várható az amerikai elnökválasztástól? A kijivi Penta politikai kutatási központ ve­zetőjével, belpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Három–hat, avagy játszd újra, Kádár!

Ha törik, ha szakad, a következő két évben 3–6 százalékra kell növelni a gazdaság teljesítményét. Orbán Viktor mondatai mögött olyan gondolkodásmód rejlik, amely – ha kissé megkaparjuk a felszínt – kísértetiesen emlékeztet egy letűntnek hitt korra. Annak a kornak nem lett jó vége. Persze, ahogy vesszük.

Polgármesterek pácban

Attól félnek a TOP Plusz pályázatokon korábban nyertes települések polgármesterei, hogy a 2021–2022-ben megítélt összegekhez az államháztartás jelenlegi hiánya és az elapadó brüsszeli pénzek miatt nem férhetnek majd hozzá. Az illetékes irányító hatóság szerint nincs gond, csupán „újraértékelik” a pályázatokat.

 

„Nem kell a mellünket döngetni”

Népszerűbb nem lett, de gyarapodott a DK Szegeden. A párt az ellenzéki előválasztás kampányában még rámordult a városvezetésre, majd egyik képviselőjéből alpolgármester lett, és a Fidesz is egy volt DK-st választott városi elnöknek. Most pedig egy veterán után egy kezdő képviselő is a DK-hoz csatlakozik az új közgyűlésben.