Film

Nietzsche halott

Giorgiosz Lánthimosz: A kegyelem fajtái

Kritika

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.

Giorgiosz Lánthimoszt nem kötik efféle láncok, bátran oda- s visszaél az abszurd lehetőségekkel. A Szegény párák világsikere után pedig milliók várták, hogy mivel borzasztja el őket legközelebb. Szerzői rétegfilmből így válik cirkuszi mutatvány, amelyben a tehetséges Jesse Plemons, valamint Emma Stone és Willem Dafoe párosa mutatja be a bizarr emberi elfajzások válogatott formáit.

A háromrészes szkeccsfilmben egy wannabe istennek ellentmondó kisembert (1), egy testcserétől felzavart szerelmi történetet (2) és egy jó mellű Messiást kereső szektatagot (3) láthatunk, groteszk humorral átszőtt történetekben.

A rendező talán saját szabad akaratunk gyakorlására sarkall, hiszen filmfoszlányait úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk. A darabok önmagukban is megállnak, de ha a néző megpróbál közös mintát találni hozzájuk, kis fantáziával sikerrel járhat. A Szegény párákban is láthattuk már, hogy Lánthimosz habzó szájjal keresi Istent, új filmje viszont már dühös kiskamaszként a legprovokatívabb eszközökkel igyekszik magára vonni a figyelmét. Váladékokat nyalogat, emberhúst kíván, sőt mintha veszett aktusaival is őt hívná tetemre. Isten azonban elhagyta az épületet, így a rendező magára hagyatva énekli sajátos teremtéstörténetét. Ahogy az ember ellenszegül Istennek, aki ezért kiűzeti a paradicsomból (1), ahogy a teremtmény ezután esetlenül próbál visszatérni az Úrnak tetsző egyszerűség állapotába, de már a kutya is felülmúlja emberségben (2) és ahogy édenen kívül ragadtságát elfogadni képtelen, és Messiást keres a megváltáshoz (3).

A rendező ezúttal is filozofikus gondolatoknak és grandiózus érzelmeknek vet ágyat, a legnehezebben befogadható közülük mégis a figurái láttán ébredő csillapíthatatlan szánalom. Innen nézve úgy tűnik, ha létezik az az isten, akit a direktor keres, feltehetően csak azért gyakorol kegyelmet, mert felfordul a gyomra a kicsinyes emberi nyomorultság láttán. Ki hibáztatná?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.