Film

Nietzsche halott

Giorgiosz Lánthimosz: A kegyelem fajtái

Kritika

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.

Giorgiosz Lánthimoszt nem kötik efféle láncok, bátran oda- s visszaél az abszurd lehetőségekkel. A Szegény párák világsikere után pedig milliók várták, hogy mivel borzasztja el őket legközelebb. Szerzői rétegfilmből így válik cirkuszi mutatvány, amelyben a tehetséges Jesse Plemons, valamint Emma Stone és Willem Dafoe párosa mutatja be a bizarr emberi elfajzások válogatott formáit.

A háromrészes szkeccsfilmben egy wannabe istennek ellentmondó kisembert (1), egy testcserétől felzavart szerelmi történetet (2) és egy jó mellű Messiást kereső szektatagot (3) láthatunk, groteszk humorral átszőtt történetekben.

A rendező talán saját szabad akaratunk gyakorlására sarkall, hiszen filmfoszlányait úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk. A darabok önmagukban is megállnak, de ha a néző megpróbál közös mintát találni hozzájuk, kis fantáziával sikerrel járhat. A Szegény párákban is láthattuk már, hogy Lánthimosz habzó szájjal keresi Istent, új filmje viszont már dühös kiskamaszként a legprovokatívabb eszközökkel igyekszik magára vonni a figyelmét. Váladékokat nyalogat, emberhúst kíván, sőt mintha veszett aktusaival is őt hívná tetemre. Isten azonban elhagyta az épületet, így a rendező magára hagyatva énekli sajátos teremtéstörténetét. Ahogy az ember ellenszegül Istennek, aki ezért kiűzeti a paradicsomból (1), ahogy a teremtmény ezután esetlenül próbál visszatérni az Úrnak tetsző egyszerűség állapotába, de már a kutya is felülmúlja emberségben (2) és ahogy édenen kívül ragadtságát elfogadni képtelen, és Messiást keres a megváltáshoz (3).

A rendező ezúttal is filozofikus gondolatoknak és grandiózus érzelmeknek vet ágyat, a legnehezebben befogadható közülük mégis a figurái láttán ébredő csillapíthatatlan szánalom. Innen nézve úgy tűnik, ha létezik az az isten, akit a direktor keres, feltehetően csak azért gyakorol kegyelmet, mert felfordul a gyomra a kicsinyes emberi nyomorultság láttán. Ki hibáztatná?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.