Rudas Dóra

Talán már soha nem lesz érdektelen a gépeltérítés témája.

A sorozatok egyre gyakoribb mellékszereplője az a nőrokon, akinek valószínűleg elment az esze.

Mit árul el a társadalmunkról, hogy a rendszer működését és hibáit sokszor az itt és mostból kivezetve, a fantasztikum vagy egy disztópikus jövőkép keretei közt tudjuk leghitelesebben tárgyalni?

A mű első része 2020-ban a Netflix egyik legnézettebb filmjének bizonyult, így nem volt kérdés az újrázás.

A romkomokat mozgató örök kérdés, hogy van-e barátság férfi és nő közt? A válasz pedig az, hogy kép­ernyőn nincs.

Bár a szindrómának egyelőre nincs neve, Zach Braff nagyjából ugyanabban az állapotban „szenvedhet”, amelyben Stephen King, legalábbis erről árulkodnak a műveik egyfajta aktív nosztalgiában tengődő főhősei, akik mind lelkileg, mind fizikailag olyan helyen ragadtak, amelyre már csak emlékezniük kellene.

Bár a Disney-birodalom még nagyon messze van a hanyatlástól, néha épp abban botlik el, amit az erősségének tart.

A balatoni nyár bármely pontjára nagyítva esszenciáját, korképét kapjuk a magyar néplélek reményeinek és vágyainak. Ám akárhogy adjuk össze a főtt kukoricát a vízibiciklivel és az első szerelem mámorával, sehogy sem jön ki, miért is szeretjük ennyire. A magyar filmek is előszeretettel nyúlnak érte.

Különös belegondolni, hogy az elkövetkező generációk mennyire mást társítanak majd az akcióhős kifejezéshez, mint mondjuk mi.

A tizenéves Panni Hamburgban töltött hosszú idő után tér vissza apjához a nyárra, de már egyikőjük sem ugyanolyan, mint a kiutazás előtt.

Amíg él ember, aki hisz a politika tisztaságában, addig a Watergate-ügy téma lesz

Az Apple TV számos sikeres és színvonalas produkcióval kivívott presztízse egy ideje romlásnak indult...