De elég egy hírbe hozás és az illető karrierje kettétörik, minden méltósága, érdeme lenullázódik, és ha végül sikerül is tisztáznia magát, a folt örökre rajta marad.
A fiatal Mike Veeck betegesen igyekszik bizonyítani apjának, hogy érdemes a szeretetére és helye van a családi bizniszben, ezért őrültebbnél őrültebb ötletekkel szerez bevételt a baseballcsapatának. Egyik ilyen elképzelése azonban félresiklik, az eset pedig egy megbénult várossal, felrobbant pályával, illetve rasszista, homofób vádakkal zárul a fiú számára, aki nemcsak saját jövőjét zúzta porrá, de az apja is eladni kényszerül miatta a White Soxt. A második esélyek királya azt bizonyítja, hogy nemcsak a nagy bukásokból lehet műsort csinálni, hanem abból is, ami utánuk jön.
A film érdekes fikciós és dokumentarista szegmensekben meséli el annak történetét, ahogy a betegesen optimista férfi megszerezte, majd magához hasonló, második esélyekre éhező alakokkal felfuttatta sokadrangú csapatát.
Persze ez nem korszakalkotás, a Netflix valószínűleg csak marketingokokból merészkedik néha a cancel culture-n túlra (lásd még: Depp v. Heard). De ha akad bárki, akivel egy ilyen üzenet bőr alá juttatható, azok a hamisítatlan, élettől bűzlő svindlerek, akiket nem lehet nem szeretni. Épp, mint Mike Veeck, aki a nevetésével tölti be a teret a néző szívében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
