Visszhang: film

Rachel Stone – Mindent vagy semmit

Visszhang

A pénzszórással, tágabb értelemben bármilyen pazarlással alapvetően semmi gond.

Az az emberi gyarlóság tora, és így a maga nemében lenyűgöző, de talán Caligula pontonhídja óta nem esett olyan látványos és felesleges pénzszórás, mint amit a Netflix csinál a magas költségvetésű, ám még háttérzajként is kissé alulteljesítő filmjeivel. Ilyen volt (és akkor még csak a szűk folyó évről beszélünk) a Tyler Rake: A kimenekítés 2, az Anya, most pedig érkezik Tom Harper rendezőnek a régi dolgok egyszerűségét és a modern világot szembeállító luxustanmeséje.

Rachel Stone egy zavarba ejtően profi kém, aki (mint minden nő a new age-es akciófilmekben) hidegvéréről és céltudatosságáról ismert. Szeretnivaló, de láthatóan elhullásra tervezett csapatával azt próbálja meg, ami a zsánerfilmekben kis közjáték után jellemzően mindenkinek sikerül: megmenteni a világot a gonoszoktól. Ám Rachel végzetes hibát követ el, egy pillanatra elengedi magát és emberi érzelmeket mutat, amivel nem csak saját életét, de az egész projekt eredményességét veszélyezteti.

Bár a régi világ versenyeztetése az újjal mindig jó téma, és ízt is adhatna a dolognak, a látvány pedig kétségkívül meggyőző, nincs az a hosszú comb, izgalmas robbanás vagy szexi akcentus, amiért kifizetődne végignézni e művet. Ha láttunk valaha kémfilmet, láttuk Rachel Stone történetét, ha nem láttunk, ne ezzel kezdjük. Persze, amennyiben a szabad akaratunkból kívánunk eltékozolni két órát, akkor hajrá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.