Az az emberi gyarlóság tora, és így a maga nemében lenyűgöző, de talán Caligula pontonhídja óta nem esett olyan látványos és felesleges pénzszórás, mint amit a Netflix csinál a magas költségvetésű, ám még háttérzajként is kissé alulteljesítő filmjeivel. Ilyen volt (és akkor még csak a szűk folyó évről beszélünk) a Tyler Rake: A kimenekítés 2, az Anya, most pedig érkezik Tom Harper rendezőnek a régi dolgok egyszerűségét és a modern világot szembeállító luxustanmeséje.
Rachel Stone egy zavarba ejtően profi kém, aki (mint minden nő a new age-es akciófilmekben) hidegvéréről és céltudatosságáról ismert. Szeretnivaló, de láthatóan elhullásra tervezett csapatával azt próbálja meg, ami a zsánerfilmekben kis közjáték után jellemzően mindenkinek sikerül: megmenteni a világot a gonoszoktól. Ám Rachel végzetes hibát követ el, egy pillanatra elengedi magát és emberi érzelmeket mutat, amivel nem csak saját életét, de az egész projekt eredményességét veszélyezteti.
Bár a régi világ versenyeztetése az újjal mindig jó téma, és ízt is adhatna a dolognak, a látvány pedig kétségkívül meggyőző, nincs az a hosszú comb, izgalmas robbanás vagy szexi akcentus, amiért kifizetődne végignézni e művet. Ha láttunk valaha kémfilmet, láttuk Rachel Stone történetét, ha nem láttunk, ne ezzel kezdjük. Persze, amennyiben a szabad akaratunkból kívánunk eltékozolni két órát, akkor hajrá.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
