Greta Gerwig pályaképe

Írta, rendezte és megélte

Film

Örökre beírta magát a filmtörténetbe, nem csak az ötödik nő a világon, akit rendezői Oscar-díjra jelöltek, de az első nő, akinek a filmje több mint 1 milliárd dollárt hozott.

A kvízkérdések és keresztrejtvények új érájába érkeztünk, többé nemigen lesz olyan, hogy valaki egy kultúrvita hevében azt találja mondani – akarva-akaratlan kiállva az amerikai filmgyártás hímsovinizmusa mellett –, hogy „mondj egyetlenegy híres női rendezőt”, és a másik majd nem tud.

Aki képzel

Greta Gerwig egyrészt formálója, másrészt (nagyobbrészt) tipikus terméke a nemzedékének. Hosszasan lehetne boncolgatni az Y generáció világszemléletének ok-okozati összefüggéseit, de az tény, hogy kiábrándulás a műviségből és az ideális utáni eredménytelen hajsza fásultsága igencsak meghatározza. De mi marad, ha a tökéletességet dacból lerángatjuk a piedesztálról? Nos, a hétköznapit ültetjük a helyébe, az önreflexiót megtesszük főerénynek, így az elcseszettség az új szexepil, és a hiba az új érték. Ebben a világban, annak is egy szűk, sacramentói szobájában formálódik Greta Gerwig vallásos kisemberek gondos keze alatt, akik ha mást nem is, legalább teret tudtak biztosítani lányuk művészi ambíciói­hoz. Neki pedig több se kellett, drámaszakkörrel dúsított középiskolai tanulmányai után már repült is New Yorkba. Drámaírónak készült, de nem vették fel a szakirányú képzésre, így színészetet tanult. Kis költségvetésű filmekben kezdte, ám a játék önmagában sosem volt elég neki, ezért a 2007-es Hannah Takes the Stairs című filmnek már nem csak főszereplője, de társírója is lett. Noha számos filmben szerepelt, és még olyan színészek sem tudták ellopni tőle a fényt a vásznon, mint Adam Driver, Elle Fanning, Julianne Moore vagy Ethan Hawke, a fókuszt érdemes a kamera mögött végzett munkájára irányítani, mert az nem csak a nézők számára meghatározóbb, de mint tudjuk, Gerwig az szeretne lenni, akit elképzel, nem pedig az, akit elképzelnek.

Művei olyan nagy mértékben dolgoznak saját megéléseiből, hogy kis túlzással kijelenthető, aki elolvasta a CV-jét, az gyakorlatilag a filmjeit is látta. Persze, ki hibáztatná, hiszen ha már nem a nagy sztorikat hajkurásszuk, akkor jó a sajátunk is, az legalább valódi, az átélhetőség pedig komoly adu minden alkotó kezében. Ha ráadásként még azt is képes elérni az illető, hogy ne csak beleéljük magunkat a főszereplője helyzetébe, de titkon jobbnak is érezzük magunkat nála, akkor a termék már el is van adva. Persze nem ennyire profitorientált (és számító) az a mumblecore, amelynek Gerwig az egyik meghatározó alakja. A szubzsáner az alacsony költségvetéssel, ám annál nagyobb ambícióval rendelkező fiatalok filmművészeti újítása, amely az események és a látvány helyett a nyers, naturalisztikus játékra és jórészt improvizált párbeszédekre épít. Gerwig találkozása Joe Swanberggel több ilyen filmnek is megágyazott, az említett Hannah Takes the Stairs után a színésznő már mindenre ráteszi a kezét, még a rendezőre és a székére is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.