Szemrevaló / Sehenswert Vienna calling  

Vienna calling  

Visszhang

Talán még az éhesebb kultúra­fogyasztók esetében is igen alacsony lehet annak a havi átlaga, ahányszor a bécsi pop- vagy pláne underground zenére gondolnak, ezért is van itt az ideje Philipp Jedicke dokumentumfilmjének, amely hús-vér emberekkel tölti meg a nézők témával kapcsolatos asszociációit

A film a helyi zenei élet gondosan válogatott alakjaival egy-egy, társadalmukat érintő problémát hivatott képviseltetni, így megismerünk előadókat, akik az LMBTQ+, a rasszizmus, az andalító depresszió témáját dolgozzák fel, és betekintést nyerünk a szó szerinti underground világába. Találkozhatunk egészen furcsa performance-okkal, s akadnak egészen fülbemászó dallamok is. A rendező látszólag inkább témák, semmint a színvonal alapján szelektálta vizsgált alanyait, ami a fókusz didaktikusságával kissé talán roncsolja a nézői élményt, a korkép autentikusságát azonban valószínűleg hatékonyabban segíti elő.

Ugyanakkor különös belegondolni, hogy az itt felhozott témák mennyire eltérnek attól, amit mondjuk a Larry című, a magyar rap világát bemutató filmben láthattunk nemrég (igaz, az játékfilm, de valós rappereket sorakoztat fel). A Vienna callingban a nyomor például szinte egyáltalán nem tűnik problémának (kivéve a török bevándorlónál), pedig az egyik előadó ugyanabból a birkatenyésztői háttérből érkezik, amelyből Larry is.

Ám ezek a dalok személyes poklok helyett a világ sokkal tágabb problémáit vizsgálják, és azokat is jóval egészségesebb kiindulópontból, ami persze nem von el az értékükből, ahogy a filméből sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.