A film a helyi zenei élet gondosan válogatott alakjaival egy-egy, társadalmukat érintő problémát hivatott képviseltetni, így megismerünk előadókat, akik az LMBTQ+, a rasszizmus, az andalító depresszió témáját dolgozzák fel, és betekintést nyerünk a szó szerinti underground világába. Találkozhatunk egészen furcsa performance-okkal, s akadnak egészen fülbemászó dallamok is. A rendező látszólag inkább témák, semmint a színvonal alapján szelektálta vizsgált alanyait, ami a fókusz didaktikusságával kissé talán roncsolja a nézői élményt, a korkép autentikusságát azonban valószínűleg hatékonyabban segíti elő.
Ugyanakkor különös belegondolni, hogy az itt felhozott témák mennyire eltérnek attól, amit mondjuk a Larry című, a magyar rap világát bemutató filmben láthattunk nemrég (igaz, az játékfilm, de valós rappereket sorakoztat fel). A Vienna callingban a nyomor például szinte egyáltalán nem tűnik problémának (kivéve a török bevándorlónál), pedig az egyik előadó ugyanabból a birkatenyésztői háttérből érkezik, amelyből Larry is.
Ám ezek a dalok személyes poklok helyett a világ sokkal tágabb problémáit vizsgálják, és azokat is jóval egészségesebb kiindulópontból, ami persze nem von el az értékükből, ahogy a filméből sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
