Szemrevaló / Sehenswert Vienna calling  

Vienna calling  

Visszhang

Talán még az éhesebb kultúra­fogyasztók esetében is igen alacsony lehet annak a havi átlaga, ahányszor a bécsi pop- vagy pláne underground zenére gondolnak, ezért is van itt az ideje Philipp Jedicke dokumentumfilmjének, amely hús-vér emberekkel tölti meg a nézők témával kapcsolatos asszociációit

A film a helyi zenei élet gondosan válogatott alakjaival egy-egy, társadalmukat érintő problémát hivatott képviseltetni, így megismerünk előadókat, akik az LMBTQ+, a rasszizmus, az andalító depresszió témáját dolgozzák fel, és betekintést nyerünk a szó szerinti underground világába. Találkozhatunk egészen furcsa performance-okkal, s akadnak egészen fülbemászó dallamok is. A rendező látszólag inkább témák, semmint a színvonal alapján szelektálta vizsgált alanyait, ami a fókusz didaktikusságával kissé talán roncsolja a nézői élményt, a korkép autentikusságát azonban valószínűleg hatékonyabban segíti elő.

Ugyanakkor különös belegondolni, hogy az itt felhozott témák mennyire eltérnek attól, amit mondjuk a Larry című, a magyar rap világát bemutató filmben láthattunk nemrég (igaz, az játékfilm, de valós rappereket sorakoztat fel). A Vienna callingban a nyomor például szinte egyáltalán nem tűnik problémának (kivéve a török bevándorlónál), pedig az egyik előadó ugyanabból a birkatenyésztői háttérből érkezik, amelyből Larry is.

Ám ezek a dalok személyes poklok helyett a világ sokkal tágabb problémáit vizsgálják, és azokat is jóval egészségesebb kiindulópontból, ami persze nem von el az értékükből, ahogy a filméből sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.