A film a helyi zenei élet gondosan válogatott alakjaival egy-egy, társadalmukat érintő problémát hivatott képviseltetni, így megismerünk előadókat, akik az LMBTQ+, a rasszizmus, az andalító depresszió témáját dolgozzák fel, és betekintést nyerünk a szó szerinti underground világába. Találkozhatunk egészen furcsa performance-okkal, s akadnak egészen fülbemászó dallamok is. A rendező látszólag inkább témák, semmint a színvonal alapján szelektálta vizsgált alanyait, ami a fókusz didaktikusságával kissé talán roncsolja a nézői élményt, a korkép autentikusságát azonban valószínűleg hatékonyabban segíti elő.
Ugyanakkor különös belegondolni, hogy az itt felhozott témák mennyire eltérnek attól, amit mondjuk a Larry című, a magyar rap világát bemutató filmben láthattunk nemrég (igaz, az játékfilm, de valós rappereket sorakoztat fel). A Vienna callingban a nyomor például szinte egyáltalán nem tűnik problémának (kivéve a török bevándorlónál), pedig az egyik előadó ugyanabból a birkatenyésztői háttérből érkezik, amelyből Larry is.
Ám ezek a dalok személyes poklok helyett a világ sokkal tágabb problémáit vizsgálják, és azokat is jóval egészségesebb kiindulópontból, ami persze nem von el az értékükből, ahogy a filméből sem.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
