Szemrevaló / Sehenswert Vienna calling  

Vienna calling  

Visszhang

Talán még az éhesebb kultúra­fogyasztók esetében is igen alacsony lehet annak a havi átlaga, ahányszor a bécsi pop- vagy pláne underground zenére gondolnak, ezért is van itt az ideje Philipp Jedicke dokumentumfilmjének, amely hús-vér emberekkel tölti meg a nézők témával kapcsolatos asszociációit

A film a helyi zenei élet gondosan válogatott alakjaival egy-egy, társadalmukat érintő problémát hivatott képviseltetni, így megismerünk előadókat, akik az LMBTQ+, a rasszizmus, az andalító depresszió témáját dolgozzák fel, és betekintést nyerünk a szó szerinti underground világába. Találkozhatunk egészen furcsa performance-okkal, s akadnak egészen fülbemászó dallamok is. A rendező látszólag inkább témák, semmint a színvonal alapján szelektálta vizsgált alanyait, ami a fókusz didaktikusságával kissé talán roncsolja a nézői élményt, a korkép autentikusságát azonban valószínűleg hatékonyabban segíti elő.

Ugyanakkor különös belegondolni, hogy az itt felhozott témák mennyire eltérnek attól, amit mondjuk a Larry című, a magyar rap világát bemutató filmben láthattunk nemrég (igaz, az játékfilm, de valós rappereket sorakoztat fel). A Vienna callingban a nyomor például szinte egyáltalán nem tűnik problémának (kivéve a török bevándorlónál), pedig az egyik előadó ugyanabból a birkatenyésztői háttérből érkezik, amelyből Larry is.

Ám ezek a dalok személyes poklok helyett a világ sokkal tágabb problémáit vizsgálják, és azokat is jóval egészségesebb kiindulópontból, ami persze nem von el az értékükből, ahogy a filméből sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.