A kisiskolás José Hernández családjával indul neki az amerikai határnak, hogy odaát véres verejtékkel megszerezzék azt a pénzt, amelyből otthon megalapozhatják az életüket. A kisfiúról hamar kiderül, hogy többre képes, céljai eléréséhez azonban először szülei, később felesége és teljes családja jövőjét kell feláldoznia. Ha nem jön össze, ő is csak egy lesz a milliónyi piszkos kezű bevándorló közül, aki mind többre vágyik. Viszont, ha sikerül neki, egy egész nemzetet juttat fel a földekről a csillagokba.
A film – hősével ellentétben – meg sem próbál letérni a kijelölt útról, végig töretlenül tartja az elérhetetlen álmokat lineáris fejlődéssel realizáló, felkészülésmontázsokkal, egyszerű metaforákkal és sokatmondó égre nézésekkel kivilágított pályát a happy end felé. Az alkotó, Alejandra Márquez Abella „önfeláldozás”, „kisebbségi összetartás”, „jellemformáló szegénység” és „kiérdemelt siker” feliratú csomagokat osztogat a teherautójáról a reprezentációra éhes nézőknek, akiknek cserébe az érintettség miatt valószínűleg nem a „hatásvadász” vagy „klisés” az első asszociációjuk a látottakról. A többiek persze okkal fintoroghatnak a túl jól ismert eszközök láttán, de ha ez a dráma közönségsiker lesz, az kivételesen nem a hibás értékítélet vagy a felszínesség jele, sokkal inkább egy szemléletes társadalmi felmérés.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
