Visszhang: film

A Million Miles Away

Visszhang

A földműves migránsok gyermeke­ként született, mexikói származású asztronauta története bizonyítja, hogy valóban az élet írja a legjobb forgatókönyvet – a rendezést azonban rendre halandókra bízza…

A kisiskolás José Hernández családjával indul neki az amerikai határnak, hogy odaát véres verejtékkel megszerezzék azt a pénzt, amelyből otthon megalapozhatják az életüket. A kisfiúról hamar kiderül, hogy többre képes, céljai el­éréséhez azonban először szülei, később felesége és teljes családja jövőjét kell feláldoznia. Ha nem jön össze, ő is csak egy lesz a milliónyi piszkos kezű bevándorló közül, aki mind többre vágyik. Viszont, ha sikerül neki, egy egész nemzetet juttat fel a földekről a csillagokba.

A film – hősével ellentétben – meg sem próbál letérni a kijelölt útról, végig töretlenül tartja az elérhetetlen álmokat lineáris fejlődéssel realizáló, felkészülésmontázsokkal, egyszerű metaforákkal és sokatmondó égre nézésekkel kivilágított pályát a happy end felé. Az alkotó, Alejandra Márquez Abella „önfeláldozás”, „kisebbségi összetartás”, „jellemformáló szegénység” és „kiérdemelt siker” feliratú csomagokat osztogat a teherautójáról a reprezentációra éhes nézőknek, akiknek cserébe az érintettség miatt valószínűleg nem a „hatásvadász” vagy „klisés” az első asszociációjuk a látottakról. A többiek persze okkal fintoroghatnak a túl jól ismert eszközök láttán, de ha ez a dráma közönségsiker lesz, az kivételesen nem a hibás értékítélet vagy a felszínesség jele, sokkal inkább egy szemléletes társadalmi felmérés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.