Ébren

Hogy mi emberek milyen tékozlóan bánunk az erőforrásainkkal, arról az egyre vészjóslóbb környezetvédelmi figyelmeztetéseknél is többet mesélhetnének azok a történetek, amelyek kiagyalói nyakló nélkül tárgyalják a barátságból alakuló szerelem témáját.

A folyamat olyan visszafordíthatatlan szakaszába lépett, hogy épp annak a férfi-nő barátságnak a létezése kérdőjeleződik meg, amely mellett kampányolni igyekeznek az efféle művek.

Danny, az agorafóbiás, álmatlansággal küzdő újságíró kapcsolatait szinte kizárólag online éli meg. Ez persze ma már nem akadály, úgyhogy gyümölcsöző barátságot tud fenntartani Lisával, az unatkozó kisgyerekes anyával, akivel olyan jóban vannak, hogy sem a nő élettársa, sem a fiú nehezen összekapargatott randipartnerei nem férnek bele a képbe. Ám a két jóbarát még nem is sejti, amit mi – akik az utóbbi években akár egyszer is belenéztünk bármelyik strea­mingszolgáltató kínálatába, legutóbb például a Szigorúan barátságba – már betéve tudunk.

Vajon meddig lesz még elég, ha egy produkció fő erénye a jellegtelenséggel maximalizált fogyaszthatóság, és a tény, hogy vannak nála sokkal rosszabbak? Az Ébren, főszereplőjéhez hasonlóan, maga sem képes a szűk komfortzónán kívülre lépni, de brit széria lévén legalább a szereplői egészen emberiek, humorosak, és persze a neurózis megéneklése is mindig jó mentelmi kártya a színvonalat érintő kérdésekben. A sorozatban rejlő legnagyobb potenciál azonban még így is az, hogy receptre felírható lenne az említett insomnia hatékony kezeléseként.