Stacy átlagos tinédzser, aki nehezen találja a helyét a középiskolai hierarchiában, megküzd a teste változásaival, szerelmes az ügyeletes menő srácba, és minden üres percét a közelgő bát micvájáról álmodozva tölti. Igen ám, de nem telhet el úgy felnövéstörténet, hogy ne bolygatnák meg az el sem ért idillt némi barátok közt felbugyogó árulással, szülői drámázással és ez esetben egy úszó tisztasági betéttel.
Ahol Adam Sandler, ott a gyenge, gyakran altesti humor is feltűnik. Aki nem erre számít, az valószínűleg még nem fizette meg a tanulópénzt a Nagyfiúk vagy a Sátánka végigülésével, ez esetben pedig igen jól jár ezzel a filmmel.
Sammi Cohen vígjátéka biztosan sokakat kiszolgál majd, főleg hogy az adaptált regény is nagy sikernek örvendett a maga idejében. De azért a sztereotípiákra drogkereső kutyaként trenírozott nyugati átlagnéző fejébe szorult vörös lámpa elég gyorsan kigyullad, és szaporán villogni is kezd, amint a film első tíz percében már röpködnek a sábeszdeklis és maceszgombócos utalások. A botrányszag persze hamar eloszlik, hiszen mindenki szerencséjére itt nem egy erős cultural appropriation, csak egy gyenge zajlik. Nem kell tehát aggódni, a végtelenül kínos, lazaságáért szlenggel és dalolászással teperő, Netflix-archetípusú „jófej-rabbi” sem paródia, így – aki tudja – bátran élvezheti a filmet!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
