Tévésorozat

Egy ágyban a megmentővel

A zsúfolt szoba

Kritika

Ahogy a filmek tudnak érzékenyíteni, úgy tudnak zsibbadttá tenni is.

Billy Milligan volt az első ember, akit az Egyesült Államokban börtön helyett elmegyógyintézetbe utaltak az 1970-es években, ami hatalmas felhördülést és egy elvek mentén kettérepedt nemzetet idézett elő. Ma, az ezt feldolgozó sorozat már csak egy a sok közül, amely pillanatokra kiemelkedik a habokból, de hullámot nem gerjeszt. Hiszen annyiszor láttunk már hasonlót, ott a Harcosok klubja, Legbelső félelem, Sybil, Mr. Robot, Széttörve stb. Úgyhogy amikor felbukkan egy újabb műsor a témában, amely ráadásul némi kitartást is igényel, könnyedén legyintünk rá.

Ezzel meg is érkeztünk a társadalmat erodáló közöny jelenségéhez, amely H. H. Holmestól Milliganig számtalan reményvesztett, bosszúéhes bűnözőt szült már, napjainkban pedig – mások mellett – iskolai lövöldözők sorát neveli ki. Ebben a folyamatban A zsúfolt szoba sajnos kontraproduktív, mivel a figyelemfelkeltést meglehetősen laposan sikerül abszolválnia, épp azt a közönyt fokozva ezzel, ami ellen – ha mással nem is, de az epizód végi társadalmi célú üzenetekkel – küzdeni látszik.

A gimnazista Danny Sullivan nevelőapja őt és anyját is bántalmazza, de a barátai mellette állnak. Addig, amíg ők sem tudják megvédeni, és a fiú menekülni kényszerül. Ám ekkor közbelép a dúvad Yitzhak, aki kiragadja őt a borzalmas családi környezetből, és otthont ad neki. A fiú itt ismerkedik meg Arianával, aki a szociális életét hozza vissza a hamvaiból. Dannyt tehát mindig megmenti valaki. De amikor egy félresikerült akció után börtön vár rá egy olyan bűn miatt, amelyet nem ő követett el, egyedül marad…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.